2. fejezet : Keresztapák 1.

2.fejezet

Keresztapák 1.

Draco a Harryvel való katasztrofális beszélgetése után keresztapjához menekült,hogy haditanácsot kérjen ebben a kényes ügyben úgy,hogy mégse sejtsen semmit.
- Ha akkoriban az a hülye Potter képes lett volna elfogadni a felkínált barátságomat, akkor most nem lennék ennyire szorult helyzetben. Ha apám időben felhívja erre a nyomorult szerződésre a figyelmemet, akkor nem három nap alatt kellene megszerveznem az eljegyzést. Nem, elég. Egy mardekáros nem gondolkozhat a múlt megváltoztatásán, a jelenre kell fókuszálnom, történetesen arra, hogy hogyan győzzem le a legyőzhetetlen Harry Pottert.
Míg így törte a fejét elérkezett keresztapja irodájához.Felemelte a kezét, nagy levegőt vett, lezárta az elméjét majd bekopogott.
- Jöjjön be - hangzott a mogorva válasz. Draco engedelmesen belépett a rég nem látott irodába.
- Rég láttalak Perselus!
- Üdv Draco! Foglalj helyet - intett az egyik kényelmesebb fotel felé, amely a kandalló előtt állt. Közben pálcája néhány mozdulatával eltüntette asztaláról a házidolgozatok halmait egy eddig észrevétlen fiókba.
 - Kérsz esetleg valamit inni?
- Egy pohár wiskyt elfogadnék.

- Pukk!-szólította egyből Perselus a házimanóját, aki nem is váratott sokat magára, hiszen egyből megjelent gazdája előtt és mélyen meghajolt.
- Gazdám, miben állhatok szolgálatodra?
- Hozz egy üveg Lángnyelv Wiskyt!
- Igenis, Gazdám. Poharakat is parancsol hozzá?
- Igen, kettőt.
- Még valamit, Gazdám?
- Nem, semmit - ezt hallva a kis manó egy hangos pukkanással eltűnt, majd egy pillanattal később újra megjelenjen, talán az eddigieknél is hangosabban, egy tálcán egyensúlyozva a kért dolgokat. Miután letette a tálcát a Draco melletti kisasztalra és megtöltötte a két poharat földig hajolt, majd egy hangos pukkanással távozott.
- Ez mindig ilyen? - kérdezte Draco miközben a manó hűlt helyét bámulta.
- Igen, de legalább alapos és pontos.
- Nem, mint a diákjaid többsége.
- Nem hiszem, hogy azért jöttél, hogy megvitassuk az én keresztemet. Mi történt ami visszakergetett szeretett iskolád falai közé? - Közben átszelve a szobát letelepedett a fennmaradó üres foteljében, hogy jobban láthassa keresztfia reakcióit.

- Nem látogathatom meg csak úgy a keresztapámat? - válaszolta Draco miközben az egyik pohár wiskyvel kezdett szemezni.
- Egy mardekáros soha semmit nem tesz "csak úgy". Mindig minden tettünknek oka és célja van. Nos halljam most mibe keveredtél? - Nem kerülte el figyelmét az, hogy keresztfia kissé lesápadt.
- Semmi különösbe - felelte Draco, miközben felállt a kényelmes fotelből, magához vette az elcsábított poharat és a tűzhöz sétált, hogy onnan merítsen erőt a rá váró beszélgetéshez.
- Nem tudom miből gondolod, hogy el tudsz titkolni előlem bármit is. Mint a Mardekár ház feje messziről felismerem a hazugságok és féligazságok mögé bújtatott problémákat. Azért jöttél hozzám, hogy segítsek. Most már ne beszélj félre.
- Nem tudom milyen problémákról beszélsz Perselus. - Bámult továbbra is kitartóan a tűzbe Draco miközben felhörpintette a kezében szorongatott pohár tartalmát, de amikor megérezte a hátán keresztapja szúrós tekintetét hátrafordult és mélyen a szemébe nézett mielőtt feltette volna a kérdését. - Mit tudsz az ősi házassági szerződésekről?

Perselus nem mutatta ki belső döbbenetét:
- Már az elején sántított ez a csak meglátogatlak dolog, de nem gondoltam, hogy ennyire. Már megint mibe keveredtél, te szerencsétlen?
Eközben a csend egyre hullaszagubb lett és Draco is csak feszengett a kandalló előtt.
- Csak nem megfogtak néhány régi papírral? Úgy gondoltam ennél több mardekárosság szorult beléd, minthogy ennyivel túljárjanak az eszeden.
Dracot keresztapja minden szava késszúrásként érte, de kifele nem mutatta.
- Ha csak néhány papírról lenne szó nem lennék ennyire bajban, de itt... itt... itt most ősi vérmágiáról van szó - válaszolta kissé letörten Draco miközben visszatelepedett a foteljébe. Töltött magának egy újabb adag wiskyt, amit azzal a lendülettel le is gurított volna, ha nem jut eszébe, hogy jobb most józannak maradni, így csak belekortyolt egy kicsit.

- Csak nem... - rémült meg kissé Perselus - Ugye nem a Luciust sújtó ötgenerációs házassági szerződést örökölte volna meg csak azért, mert az apját felmentette a kölcsönös házasság. Miért nem figyelmeztetett erre az a marha?
- Csak nem azon gondolkozol, hogy hogyan győzz le egy Pottert? - kérdezte Perselus miközben jóízűt kortyolt a poharából,hiszen nagy nehézségek árán, de eljutottak a problémához.
- Miből gondolod, hogy Potterről van szó? - lepődött meg Draco. - Hiszen lezártam az elmémet... Anyám megint pletykált volna? Nem ez lenne az első alkalom.
- Ugyan már mi másról lehetne szó? Ki más elől rohanna egy Malfoy fülét farkát behúzva, mint a Potter család egy férfi tagja elől? Ugyan Drao csak nem azt gondoltad,hogy nem tudok a szerződésről?
- Nagyon reméltem, hogy anélkül adsz tanácsot, hogy az egészet el kelljen mesélnem. Egyébként pedig egy Malfoy nem menekül csak stratégiai okok miatt visszavonul - húzta fel orrát sértetten ezzel egy időben Draco.

- Nos akkor halljam egészet az elejéről!
- Minek meséljem a lényeget ezek szerint anélkül is tudod, hogy én elmondanám - felelte zárkózottan Draco. Már nem tartotta annyira jó ötletnek a keresztapjától kérni segítséget.
- Azt tudom, hogy mi a problémád forrása, de egy hibbant griffendéles reakcióit még maga Merlin se tudná megjósolni nemhogy mi egyszerű földi halandók. Úgy hogy halljam, hogy reagált rá vagy talán még fel se hívtad rá a figyelmét?
- Miből gondolod, hogy nem beszéltem vele? Egyébként szinte repült a boldogságtól amikor megtudta, hogy össze fogunk házasodni - felelte gúnyosan Draco miközben kortyolt egyet wiskyjéből.
- Persze Draco, a griffendélesek pont arról híresek, hogy boldogan fejet hajtanak a parancsoknak. Nos most szeretném hallani a valódi reakciót?
- Nos... khm... Hát... igazából...

- Nyögd már ki!
- Na jó! Az elején úgy tűnt jól fogja fogadni, végig higgadtnak tűnt, de a végére teljesen felhúzta magát. Szinte végig se hallgatott, de a szoba remegett a visszafojtott mágiájától. Sose gondoltam, hogy Potternek ekkora ereje lenne.
- Tudod, nagyon örülhetnél, hogy legalább annyi önuralma volt, hogy nem ölt meg ott helyben.
- Na de Perselus egy Malfoyt nem lehet olyan egyszerűen megölni.Egyébként volt nála valaki, akit nem akart hogy meglássak. Úgy látszik Potter is becsajozott.
-  Barátnője a nagy Harry Potternek? Ugyan, inkább a kicsi John volt otthon. Egyébként is Potter az utóbbi időben nagyon ritkán kezd nőkkel. Ha ezt tudnád kicsit jobban izgulnál a hátsód miatt.Miből gondolod, hogy a csaja volt? Talán láttad?
- Miért ki más lehetett volna? A gyereke? - gúnyolódott Draco.
-  Ha tudnád a teljes igazságot.

- Egyébként megkérdezte, hogy a mással való házassága megvédené-e.
-  Ha tudnád, hogy Potter nem az a típus, aki barátnőt tart, akkor lenne okod a pánikra, kedves keresztfiam. Ha lenne valakije akkor attól meg a beállítottságától visszhangozna a sajtó.
- Végül is igazad lehet. Elvégre még mindig óriási körülötte a felhajtás. Egyébként nagyon megváltozott, már nem az a megmentési kényszeres idióta griffendéles, aki volt.
- Nem tudom mit vártál. Elvégre aurórparancsnok lett.
- Hát mondjuk amikor a szemébe nézek, akkor ne egy hidegvérű gyilkos nézzen vissza rám.
- Ugyan, valószínűleg csak túlreagálod. Sose gondoltam, hogy annyira nem kedveli őt Harry, hogy így reagáljon rá. Draco a halálos ítéletedet mondtad ki, amikor közölted vele az örömteli hírt. Remélem megtalálod az utat a páncélja mögé.
- Nem reagálom túl! - állt fel Draco. - Csak sértegetni tudsz ahelyett, hogy segítenél - mondta kissé durcásan Draco és elindult a kandalló felé.

- Ülj vissza! - reccsent a parancs, s Draco engedelmeskedett, mint egy jó diák. - Ha túl akarod élni ezt a házasságot, akkor néhány dolgot meg kell jegyezned, de nagyon, mert az életed függhet tőle. Egy, Potter griffendéles. Kettő, minden griffendéles forrófejű, még akkor is ha hidegnek mutatkozik. Három, ha el akarsz érni náluk valamit az mindig tűnjön úgy mintha az ő ötletük lett volna. Ennyi, most pedig indulj haza Winter türelme is véges.
- Köszönöm, Perselus. Jó éjszakát! - A kandallóhoz lépett, s már majdnem távozott.
- Draco!
- Igen - fordult vissza.
- Potter valószínűleg nem ismeri az aranyvérű hagyományokat.
- Megpróbálom észben tartani - válaszolta, majd a kandalló lángjai elnyelték.

Piton megitta maradék wiskyt a poharából, majd nagyot sóhajtott.
- Ne próbáld, hanem csináld. Remélem nem ölitek meg egymást, elég volt fölnevelni titeket, nem akarom még a gyerekeiteket is , különben idő előtt őszülök meg. - Közben felállt és visszasétált íróasztalához és folytatta a dolgozatok javításait, de két dolgozat között gondolatai egy fekete hajú griffendéles felé kalandoztak.