2. fejezet : Keresztapák 2.

2. fejezet

Keresztapák 2.

Harry a Dracoval folytatott beszélgetést agya hátsó zugába űzte, hogy minden figyelmét egyetlen gyermekére fordíthassa.
- Apa, képzeld azt álmodtam, hogy egy gyönyörű szőke hercegnőt kellett megmentenem a csúnya gonosz sárkánytól.
- Legyőzted a sárkányt?
- Igen, de nem öltem meg, mert ez nem lett volna lovagias. Tudod Mióne néni mindig azt mondja, az igazi lovag csak jó dolgokat tesz. Csak a gonoszakat bünteti meg, de soha nem öli meg őket.
- Mióne-nak mindig igaza van - sóhajtott egy nagyot Harry, majd fejét szeretetteljesen a fiáéra tette, aki az ölében ült. Alattuk a szőnyeg meleg volt és puha. A szobában a mardekár színei domináltak, de elvétve találni néhány vörös dolgot is. Ezek azok a dolgok voltak, amelyeket John évek alatt elcsent édesapja dolgai közül.
- Tudod, a végén kiderül, hogy a hercegnő apukája volt csak egy nagyon-nagyon gonosz varázsló elátkozta őt, de mivel legyőztem így megtört az átok.
- Igazi kis hős vagy! - szólalt meg az ajtóban Sirius, aki a történet végét kapta csak el.

- Sirius! - kiáltott fel John, s már röpült is, hogy megölelje őt.
- Mióta vagy itt? - s ő maga is csatlakozott az öleléshez.
- Csak néhány perce - válaszolta miközben felemelte Johnt, akinek a gyomra ekkor óriásit kordul. - De azt hiszem éppen időben érkeztem, hogy én legyek az est hőse - mondta tréfálkozva Sirius. - Ideje vacsorázni menni.
- Hoztál meglepit? - kérdezte John, miközben erősen megkapaszkodott, nehogy leessen, miközben lemennek a lépcsőn.
- Miért, anélkül nem jöhetek? - kérdezve aggodalmat színlelve Sirius.
- Nem. - vágta rá határozottan John.
- John! Viselkedj! Kérj bocsánatot Siriustól! - hangzott mögülük Harry hangja.
- Ne félj Sirius bácsi, nem gondoltam komolyan. Csak viccnek szántam. Ugye nem haragszol rám? - kérdezte kiskutya szemekkel John.
- Nem haragszom, mert tudom, hogy csak vicceltél, és mert nagyon szeretlek.
- Én is szeretlek Sirius bácsi - bújt hozzá.

- Ma mit eszünk Harry? - kérdezte Sirius.
- Hát az legyen meglepetés - válaszolta Harry kicsit feszengve.
- Tehát megint túldolgoztad magad - sóhajtott Sirius miközben egy fájdalmas mosolyt villantott keresztfiára.
- Nem igaz - tiltakozott Harry. - Csak néhány idióta feltartott.
- Tudod jól, hogy nem azért mondtam, hogy számon kérjelek. De mostanában nagyon sokat dolgozol. - Harry már nyitotta a száját, hogy tiltakozzon. - Ne is tagadd!
- Na, jó! - sóhajtott egy nagyot miközben kinyitotta az ebédlő ajtaját. - Tényleg sokat dolgozok mostanában, de te is tudod, most nagyon fontos politikai események lesznek Londonban és biztosítanunk kell. Túl kevés ember, túl sok feladat. De még néhány nap és túl leszek a nehezén.

Az ebédlőből sütött Harry minimalizmusa, de ízlésesen volt berendezve. Az egyik fal teljesen üvegből készült. Gyönyörű kilátást nyitva ezzel az udvarra. A másik három falat a Potter-ősök festményei borították el. Az étkezőt egyetlen ajtó választotta el a konyhától.
Az étkezőben a fő szerep a hatalmas asztalé volt, bár Harrynek személy szerint nem volt szüksége ennyire, de amikor barátai, s főleg amikor az egész Weasly család nála ebédelt szükség volt rá. Az asztal egyik végén már meg volt terítve három főre. Harry az asztalfőre ült, míg jobbjára John, baljára pedig Sirius.
Winky mint aki megérezte, hogy gazdája vacsorázna, először bedugta a fejét ellenőrizni, hogy mindenki megérkezett majd visszahúzta, s Harryék csak annyit hallottak, hogy ripítozó hangján parancsokat oszt. Majd a konyhaajtó kitárult és egy nagy leveses tállal egyensúlyozva tért vissza.
Vacsora közben Harry és Sirius vagy a kicsi fecsegését hallgatta, vagy ha ő hallgatott, akkor semleges témákról beszélgettek. A végére John már majdnem beleájult a Sirius hozta tortaszeletjébe, úgyhogy Harry felkapta és a szobájába vitte.

- Már megint nem aludtál délután? - kérdezte Harry a kicsit kómás Johnt miközben átöltöztette pizsamába.
- Igen, apa. Megint... - az ásítás elnyelte a mondat további felét. - Megint bájitalokkal kísérleteztem. Ne haragudj! A manók nem tudták, úgyhogy őket ne büntesd meg.
- Rád haragszom, nem a manókra! Na, sipirc az ágyba! - Ezzel befektette az ágyba a fiát és nyomott egy puszit a homlokára. - Szép álmokat. - John már ezt nem hallotta, mert már az álmok birodalmában járt.

Harry és Sirius lement a nappaliba, hogy pár pohár wisky mellett megvitasson néhány dolgot.
- Talán, ha egy kedves asszonyka várna itthon - kezdte Sirius abból a fotelből, ahol Draco Malfoy néhány órája közölte Harryvel a csodálatos hírt - akkor talán gyakrabban érnél haza időben.
- Tudod jól, hogy jobban preferálom a férfiak társaságát. Egyébként nem az én szerelmi életem van már lassan három éve holtponton.

- Harry kortyolt egyet a whiskyjéből és reménykedett, hogy keresztapja jó hírekkel szolgál kapcsolata állapotáról.
- Mostanában általában Pitonnál van, mert szerinte hamarosan áttörés várható a főzetnél. De szerintem, csak engem akar féltékennyé tenni. Hisz Piton azt mondta, hogy amíg valaki le nem fordítja Mardekár Malazár jegyzeteit addig sötétben tapogatózik.
- Jó tudom, de te mondtad, ha lehet haladjak lassan.
- Ha jól tudom, amikor nincs nálad senki a fél éjszaka ezt fordítod vagy nem is alszol miatta. Túlhajtod magad. Ez nem egészséges,

Harry! - sóhajtott egyet Sirius. - Találtál benne valamit?
- Jelenleg fordítom azt a részt, ami Perselusnak és Remusnak kell, de nagyon bonyolult.
- Köszönöm Harry! Egyébként milyen napod is volt, hogy nem értél időben haza?
- Csak a szokásos. Néhány őrült a Zsebpiszok közből, pár fenyegetett levél a miniszternek és Draco Malfoy a nappalimban.

- Az mióta szokásos, hogy Malfoy a nappalidban van? - lepődött meg kissé Sirius.
- Úgy néz ki, hogy a mai naptól. Kérlek, szokj hozzá!
- Miért?
- Mert összeházasodunk.
- Mi!?
- Igen, el fogom venni Draco Malfoy. Nem, nem állok Imperius-átok hatása alatt. Nem, nem őrültem meg.
- Akkor miért?
- Egy réges-régi vérmágiával ellátott ötgenerációs átok, azaz házassági szerződés miatt.
- Értem. Kemény menet lesz.

- Mi lesz kemény menet?
- Megszelídíteni a házisárkányodat - nevetett fel Sirius, s Harry is csatlakozott hozzá.
- Csak nehogy véletlenül megöljem. Egyébként nem neked kellett volna erről beszélned?
- Tudod, James sose mondta, hogy a Potter családnak lenne ilyenje.
- Jó, hogy az eljegyzésem előtt megtudtam.

- Harry?
- Igen?
- El fogod neki mondani?
- Majd. Talán. De addig biztos nem, amíg nem rendeződik a kapcsolatunk.
- Értem. Tudod nem jó a gyereknek, ha veszekedés közepette nő fel.
- Tudom.  Boldog gyerekkort akarok Johnnak adni.

- Egyébként nagyon nyugodtan fogadod a hírt.
- Semmi sem változik attól, hogy dühöngök.
- Ugyan Harry nem tudsz átvágni. Látom rajtad mennyire feszült vagy. Beszélgessünk még, vagy szeretnél inkább lefeküdni?
- Beszéljünk az aranyvérűek szabályairól.
- Oké - kortyolt egyet Sirius a whiskyjéből és kényelmesen elhelyezkedett a foteljában. - Hosszú lesz. Kezdjük az eljegyzéssel. Általában ez egy fényűző bált jelent. A kérő feladata annyi, hogy beszerzi a gyűrűket. Az, akit megkérnek tartja a bált, amin az utóbbi időben a média is jelen szokott lenni. A kérő valamely ősi frázis segítségével kijelenti, hogy a kérendő felet el fogja venni. A kérendő a frázis feleletével válaszol. Ennyi az eljegyzés.

- Értem. Milyen gyűrű kell?
- Természetesen kobold gyűrű.
- Milyen frázis?
- Amit választotok, de ha Malfoyt veszed el, akkor ne aggódj emiatt. Biztos választott már.
- Mi dönti el, hogy ki lesz a kérő és a kérendő?
- Hát a ti esetetek bonyolult. Ha megvárnátok amíg a varázslat aktiválódik akkor valószínűleg te lennél a kérő, de így?
- Így is én leszek. Nem fogok behódolni Malfoynak.
- Rátapintottál a lényegre, Harry. A kérő lesz a kapcsolatban a domináns fél, de ő lesz a családfenntartó is. Bírni fogod a

költekezéseit?
- Ne aggódj! A számlám ki fog bírni egy Draco Malfoyt.
- De előtte le is kell győznöd őt.
- Nem engem sürget a határidő.
- Ez már egy jó tárgyalási alap.

Ekkor az étkezőben álló óra elütötte a tizenegyet.
- Azt hiszem itt az ideje, hogy nyugodni térjünk - mondta Harry miközben felállt.
- Igen, igazad lehet - felelte Sirius miközben hatalmasat ásított. - A szobám?
- Természetesen előkészítve - válaszolta Harry már a lépcső közepéről.
Így Sirius is elindult keresztfia után az emeletre. De míg Harry jobbra fordult a lépcső tetején addig Sirius balra.
- ,,Szegény kölyök!,'' - gondolta Sirius miközben lefekvéshez készülődött. -,,Még békeidőben sem élhet szabadon, Szent Merlin, mi lesz ebből a házasságból?''

2. fejezet : Keresztapák 1.

2.fejezet

Keresztapák 1.

Draco a Harryvel való katasztrofális beszélgetése után keresztapjához menekült,hogy haditanácsot kérjen ebben a kényes ügyben úgy,hogy mégse sejtsen semmit.
- Ha akkoriban az a hülye Potter képes lett volna elfogadni a felkínált barátságomat, akkor most nem lennék ennyire szorult helyzetben. Ha apám időben felhívja erre a nyomorult szerződésre a figyelmemet, akkor nem három nap alatt kellene megszerveznem az eljegyzést. Nem, elég. Egy mardekáros nem gondolkozhat a múlt megváltoztatásán, a jelenre kell fókuszálnom, történetesen arra, hogy hogyan győzzem le a legyőzhetetlen Harry Pottert.
Míg így törte a fejét elérkezett keresztapja irodájához.Felemelte a kezét, nagy levegőt vett, lezárta az elméjét majd bekopogott.
- Jöjjön be - hangzott a mogorva válasz. Draco engedelmesen belépett a rég nem látott irodába.
- Rég láttalak Perselus!
- Üdv Draco! Foglalj helyet - intett az egyik kényelmesebb fotel felé, amely a kandalló előtt állt. Közben pálcája néhány mozdulatával eltüntette asztaláról a házidolgozatok halmait egy eddig észrevétlen fiókba.
 - Kérsz esetleg valamit inni?
- Egy pohár wiskyt elfogadnék.

- Pukk!-szólította egyből Perselus a házimanóját, aki nem is váratott sokat magára, hiszen egyből megjelent gazdája előtt és mélyen meghajolt.
- Gazdám, miben állhatok szolgálatodra?
- Hozz egy üveg Lángnyelv Wiskyt!
- Igenis, Gazdám. Poharakat is parancsol hozzá?
- Igen, kettőt.
- Még valamit, Gazdám?
- Nem, semmit - ezt hallva a kis manó egy hangos pukkanással eltűnt, majd egy pillanattal később újra megjelenjen, talán az eddigieknél is hangosabban, egy tálcán egyensúlyozva a kért dolgokat. Miután letette a tálcát a Draco melletti kisasztalra és megtöltötte a két poharat földig hajolt, majd egy hangos pukkanással távozott.
- Ez mindig ilyen? - kérdezte Draco miközben a manó hűlt helyét bámulta.
- Igen, de legalább alapos és pontos.
- Nem, mint a diákjaid többsége.
- Nem hiszem, hogy azért jöttél, hogy megvitassuk az én keresztemet. Mi történt ami visszakergetett szeretett iskolád falai közé? - Közben átszelve a szobát letelepedett a fennmaradó üres foteljében, hogy jobban láthassa keresztfia reakcióit.

- Nem látogathatom meg csak úgy a keresztapámat? - válaszolta Draco miközben az egyik pohár wiskyvel kezdett szemezni.
- Egy mardekáros soha semmit nem tesz "csak úgy". Mindig minden tettünknek oka és célja van. Nos halljam most mibe keveredtél? - Nem kerülte el figyelmét az, hogy keresztfia kissé lesápadt.
- Semmi különösbe - felelte Draco, miközben felállt a kényelmes fotelből, magához vette az elcsábított poharat és a tűzhöz sétált, hogy onnan merítsen erőt a rá váró beszélgetéshez.
- Nem tudom miből gondolod, hogy el tudsz titkolni előlem bármit is. Mint a Mardekár ház feje messziről felismerem a hazugságok és féligazságok mögé bújtatott problémákat. Azért jöttél hozzám, hogy segítsek. Most már ne beszélj félre.
- Nem tudom milyen problémákról beszélsz Perselus. - Bámult továbbra is kitartóan a tűzbe Draco miközben felhörpintette a kezében szorongatott pohár tartalmát, de amikor megérezte a hátán keresztapja szúrós tekintetét hátrafordult és mélyen a szemébe nézett mielőtt feltette volna a kérdését. - Mit tudsz az ősi házassági szerződésekről?

Perselus nem mutatta ki belső döbbenetét:
- Már az elején sántított ez a csak meglátogatlak dolog, de nem gondoltam, hogy ennyire. Már megint mibe keveredtél, te szerencsétlen?
Eközben a csend egyre hullaszagubb lett és Draco is csak feszengett a kandalló előtt.
- Csak nem megfogtak néhány régi papírral? Úgy gondoltam ennél több mardekárosság szorult beléd, minthogy ennyivel túljárjanak az eszeden.
Dracot keresztapja minden szava késszúrásként érte, de kifele nem mutatta.
- Ha csak néhány papírról lenne szó nem lennék ennyire bajban, de itt... itt... itt most ősi vérmágiáról van szó - válaszolta kissé letörten Draco miközben visszatelepedett a foteljébe. Töltött magának egy újabb adag wiskyt, amit azzal a lendülettel le is gurított volna, ha nem jut eszébe, hogy jobb most józannak maradni, így csak belekortyolt egy kicsit.

- Csak nem... - rémült meg kissé Perselus - Ugye nem a Luciust sújtó ötgenerációs házassági szerződést örökölte volna meg csak azért, mert az apját felmentette a kölcsönös házasság. Miért nem figyelmeztetett erre az a marha?
- Csak nem azon gondolkozol, hogy hogyan győzz le egy Pottert? - kérdezte Perselus miközben jóízűt kortyolt a poharából,hiszen nagy nehézségek árán, de eljutottak a problémához.
- Miből gondolod, hogy Potterről van szó? - lepődött meg Draco. - Hiszen lezártam az elmémet... Anyám megint pletykált volna? Nem ez lenne az első alkalom.
- Ugyan már mi másról lehetne szó? Ki más elől rohanna egy Malfoy fülét farkát behúzva, mint a Potter család egy férfi tagja elől? Ugyan Drao csak nem azt gondoltad,hogy nem tudok a szerződésről?
- Nagyon reméltem, hogy anélkül adsz tanácsot, hogy az egészet el kelljen mesélnem. Egyébként pedig egy Malfoy nem menekül csak stratégiai okok miatt visszavonul - húzta fel orrát sértetten ezzel egy időben Draco.

- Nos akkor halljam egészet az elejéről!
- Minek meséljem a lényeget ezek szerint anélkül is tudod, hogy én elmondanám - felelte zárkózottan Draco. Már nem tartotta annyira jó ötletnek a keresztapjától kérni segítséget.
- Azt tudom, hogy mi a problémád forrása, de egy hibbant griffendéles reakcióit még maga Merlin se tudná megjósolni nemhogy mi egyszerű földi halandók. Úgy hogy halljam, hogy reagált rá vagy talán még fel se hívtad rá a figyelmét?
- Miből gondolod, hogy nem beszéltem vele? Egyébként szinte repült a boldogságtól amikor megtudta, hogy össze fogunk házasodni - felelte gúnyosan Draco miközben kortyolt egyet wiskyjéből.
- Persze Draco, a griffendélesek pont arról híresek, hogy boldogan fejet hajtanak a parancsoknak. Nos most szeretném hallani a valódi reakciót?
- Nos... khm... Hát... igazából...

- Nyögd már ki!
- Na jó! Az elején úgy tűnt jól fogja fogadni, végig higgadtnak tűnt, de a végére teljesen felhúzta magát. Szinte végig se hallgatott, de a szoba remegett a visszafojtott mágiájától. Sose gondoltam, hogy Potternek ekkora ereje lenne.
- Tudod, nagyon örülhetnél, hogy legalább annyi önuralma volt, hogy nem ölt meg ott helyben.
- Na de Perselus egy Malfoyt nem lehet olyan egyszerűen megölni.Egyébként volt nála valaki, akit nem akart hogy meglássak. Úgy látszik Potter is becsajozott.
-  Barátnője a nagy Harry Potternek? Ugyan, inkább a kicsi John volt otthon. Egyébként is Potter az utóbbi időben nagyon ritkán kezd nőkkel. Ha ezt tudnád kicsit jobban izgulnál a hátsód miatt.Miből gondolod, hogy a csaja volt? Talán láttad?
- Miért ki más lehetett volna? A gyereke? - gúnyolódott Draco.
-  Ha tudnád a teljes igazságot.

- Egyébként megkérdezte, hogy a mással való házassága megvédené-e.
-  Ha tudnád, hogy Potter nem az a típus, aki barátnőt tart, akkor lenne okod a pánikra, kedves keresztfiam. Ha lenne valakije akkor attól meg a beállítottságától visszhangozna a sajtó.
- Végül is igazad lehet. Elvégre még mindig óriási körülötte a felhajtás. Egyébként nagyon megváltozott, már nem az a megmentési kényszeres idióta griffendéles, aki volt.
- Nem tudom mit vártál. Elvégre aurórparancsnok lett.
- Hát mondjuk amikor a szemébe nézek, akkor ne egy hidegvérű gyilkos nézzen vissza rám.
- Ugyan, valószínűleg csak túlreagálod. Sose gondoltam, hogy annyira nem kedveli őt Harry, hogy így reagáljon rá. Draco a halálos ítéletedet mondtad ki, amikor közölted vele az örömteli hírt. Remélem megtalálod az utat a páncélja mögé.
- Nem reagálom túl! - állt fel Draco. - Csak sértegetni tudsz ahelyett, hogy segítenél - mondta kissé durcásan Draco és elindult a kandalló felé.

- Ülj vissza! - reccsent a parancs, s Draco engedelmeskedett, mint egy jó diák. - Ha túl akarod élni ezt a házasságot, akkor néhány dolgot meg kell jegyezned, de nagyon, mert az életed függhet tőle. Egy, Potter griffendéles. Kettő, minden griffendéles forrófejű, még akkor is ha hidegnek mutatkozik. Három, ha el akarsz érni náluk valamit az mindig tűnjön úgy mintha az ő ötletük lett volna. Ennyi, most pedig indulj haza Winter türelme is véges.
- Köszönöm, Perselus. Jó éjszakát! - A kandallóhoz lépett, s már majdnem távozott.
- Draco!
- Igen - fordult vissza.
- Potter valószínűleg nem ismeri az aranyvérű hagyományokat.
- Megpróbálom észben tartani - válaszolta, majd a kandalló lángjai elnyelték.

Piton megitta maradék wiskyt a poharából, majd nagyot sóhajtott.
- Ne próbáld, hanem csináld. Remélem nem ölitek meg egymást, elég volt fölnevelni titeket, nem akarom még a gyerekeiteket is , különben idő előtt őszülök meg. - Közben felállt és visszasétált íróasztalához és folytatta a dolgozatok javításait, de két dolgozat között gondolatai egy fekete hajú griffendéles felé kalandoztak.

1. fejezet: Találkozások

1. fejezet

Találkozások

" Drága Fiam!
Néhány napja jártam atyádnál, aki felhívta a figyelmemet egy ősi szerződésre. Sajnos nem tudtam hozzáférni, mert a családi széfben van, amit csak te tudsz kinyitni.De atyád elárulta mait tud róla. A tárgya egy ötgenerációnként életbe lépő házassági szerződés. Fiam a házasság téged érint. A társad pedig a Potter család eső szülött fia, azaz Harry Potter. Már nincs sok időd hátra, mert a 21. születésnapoddal életbe lép.
Üdvözlettel: Narcissa Malfoy"

Draco Malfoy mióta megkapta a levelet sokkosan ült dolgozószobájában, azaz már több mint egy órája. Lassan kezdte felfogni, hogy újra meg kell házasodnia.Ráadásul egy megmentési kényszeres hülye griffendélest kell elvennie. Úgy gondolta, ha újra igába hajtja a fejét, akkor majd ő fogja megválasztani a párját és nem megint egy kényszerházasság lesz belőle.Egyébként is, mért pont Pottit kell elvennie?
- "Merlin biztos ezzel büntet azért, mert későn döntöttem a jó oldal mellett, vagy azért, mert nem tudtam szeretni Astoriát. De Merlin látja lelkemet, sosem akartam a halálát."
Felállt, hogy törtsön magának egy pohár erős wiskyt. Ám ekkor megjelent egy házimanó.
- Mi történt Hippy? - kérdezte Draco kissé elgyötörten.
- A kisasszony felébredt.
- Köszönöm. - Ezzel fölhopponált a három hónapos kislányához, aki még alig nyitogatta a pilláit a délutáni alvásból.
- Szia kicsikém! Felébredtél angyalkám?

-Drága anyám mégis miből gondoltad, hogy azt a tényt, hogy újra meg kell házasodnom egy egyszerű levélben kell közölnöd?
- Talán fiam, azért döntöttem a levél mellett, hogy legyen időd feldolgozni, de úgy tűnik nem sikerült.
- De igenis sikerült. Csak azt nem értem, hogy tudtátok ezt eltitkolni majd 21 éven keresztül!
- Fiam, ha valóban figyelmesen olvastad végig a levelem - kortyolt egyet a teájából -, akkor tudnád, hogy apád a legutolsó látogatásomkor beszélt róla. Részleteket meg nem árult el.
- Képzeld végig olvastam. Többször is - dühöngött tovább Draco, miközben már századszor szelte át anyja szalonját. - Nem kerülte el a figyelmemet ez a tény sem. Már kértem engedélyt, hogy meglátogathassam.
- Örülök, hogy így döntöttél, hogy látni akarod apádat.
- Ne örülj! - Ült le az anyjával szemben egy fotelben - Ebből nem csinálok rendszert.
- Ugyan-ugyan. Tudom én, hogy csak az okot kerested, hogy meglátogasd őt.
- Addig is látni szeretném a szerződést.
- Előtte, hogy van az unokám?

- Üdvözöljük Mr. Malfoy az Azkabanban! Kihez tetszett jönni és meddig szándékozik maradni?
- Mégis kihez jöhetnék "maga agyalágyult"? Természetesen az apámhoz, és csak egy rövid látogatás lesz. " Ne örülj te rohadt korcs! Én soha nem leszek ennek a helynek a lakója, mint te vagy az apám."
- Engedélye van a látogatásra? - akadékoskodott tovább a révész.
- Igen, van. - ezzel átadta a kéréses okmányt.
- Kérem írja alá a veszélyes bűnözők látogatóinak a listáját. Semmit nem adhat a bennlakónak. Csak a legszükségesebb esetben varázsolhat. A maga érdekében kerülje a dementorokat.
- Értem. - A révész monológja alatt aláírta a listát - Indulhatnánk? Mint tudja egy Malfoy ideje pénz.

Amint Dráco belépett a cellába meglátta az apját egy sötét sarokba húzódva és rettegve nézett az ajtó felé.
- Apám, micsoda öröm újra látni téged. - szólalt meg Draco a lehető leggúnyosabb hangján.
- Fiam? Draco? - kérdezte Lucius kissé félve.
- Igen, én vagyok. - Ezzel lendítette a pálcáját. - Suvickus! - A cellában végigsüvített a mágia, s máris tisztább lett minden, még maga Lucius is. A következő mozdulattal átváltoztatta a széket fotellé és letelepedett úgy, hogy apjával szemben legyen.
- Tényleg te vagy? Vagy megint képzelgek?
- Amint mondtam én vagyok. Gondolom tudod miért vagyok itt.
- Mért is? - kérdezte Lucius, miközben elkezdte befonni aránylag tiszta haját.
- A szerződés miatt, amit az anyámnak említettél amikor utoljára itt járt.
- Ó, hát arra gondolsz. Nem tudom miért aggódsz, elvégre jó barátok vagytok a kis Harryvel elsős korotok óta. -Ekkor végzett az első fonattal és belekezdett a másodikba. - Tudod a jó házasság alapja a barátság. A szerelem majd később megjön. Nézz csak meg engem és anyádat, olyan boldogok vagyunk együtt! Ugye Cissy?
- Nem tudom miről beszélsz. Potter elsőben elutasította a barátságomat. Csak az utóbbi néhány évben vagyunk meg úgy ahogy.
Ekkor lebegett a szobába egy kissé megkínzott szellem.
- Á! Drága Luci-Muci! De jó téged újra látni!
- Ha még egyszer így mersz hívni, akkor még a napot is megbánod mikor meghaltál. - vicsorogta Lucius a szellem képébe.
- Nem kell így felkapni a vizet! Ha nem kell a társaságom, akkor el is megyek. - Duzzogott a szellem miközben a plafonon keresztül távozott.
- Jó látni, hogy mégsem őrültél meg teljesen.
- Már vártalak fiam. Gondolom a szerződés miatt jöttél - mondta hidegen Lucius, miközben felsőbbrendűségét sugározva elhelyezkedett az összeroskadás szélén lévő priccsén.
- Igen. De ha megint elkezded ecsetelni a Harryről, a barátságról és a szerelemről szóló mondókádat, akkor itt és most foglak... - itt kissé elgondolkozott mit is tehetne legális keretek között az apjával - átváltoztatni ágytakaróvá!
- Nagyon kedves vagy - válaszolt a megfenyegetett maró gunnyal - de ha megteszed nem tudsz meg semmit.
- Mióta is tudsz te erről a szerződésről?
- Azóta, hogy a drága nagyapád méltóztatott a túlvilágra távozni és átadni a család vezetését.
- Mi lett volna, ha közlöd velem időben?
- Amikor elsőbe mentél én már akkor azon dolgoztam, hogy ne két ellenséges fiút kössön össze, hanem két aránylag barátot. De te meg az arroganciád elrontottad, amikor Potter visszautasított. Utána pedig a Nagyúr visszatérésével megnyílt egy könnyebb és jobb út. A kis túlélő kiiktatása. Egyébként is úgy állt, hogy Potter is hamarosan megházasodik, te pedig akkor már rég Astoria jegyese voltál.
- Ez mit számít?
- Harmadik oldal, negyedik bekezdés. Mindkét fél házassága esetén a szerződés teljesítése a következő generációra hárul. "Ez mentett meg attól, hogy el keljen vennem azt a szoknyapecér Jamest."

-¤-

A háború mindent megváltoztatott, magát Harry Pottert is, akit egész Anglia ünnepelt, aki hideggé vált az egész világ felé. Három évvel a győzelem után már aurorparancsnok volt. A munka a fél életét kitöltötte, a másik felét pedig a családja, mert volt neki. Pedig amikor az újságírók felteszik neki a kérdést, hogy van-e, hogy olyan nincs, amilyenre maguk gondolnak. Igen Harry megszokta a média szereplést, bár továbbra sem rajongott érte. Hisz szívesebben töltötte azt az időt családjával, a barátaival.
- Megjöttem!
- Köszöntöm itthon mester!
- Winky, John alszik még?
- Igen, gazdám. Fölébresszem?
- Nem kell, had pihenjen a kis csibész.
- Érkezett valami?
- Igen, mester. Egy levél Granger kisasszonytól, egy pedig Teddy úrfitól. És uram… - kezdte gyűrögetni a manó az egyenruháját, amely a szobalányok egyenruhájára emlékeztetett – Uram, Malfoy úr van itt. A nappaliban várja a gazdámat.
- Melyik Malfoy?
- Draco Malfoy, gazdám.
- Értem. Hozz egy pohár Lángnyelv wiskyt.
Ezzel Harry a nappali felé vette az útját amint kilépett a dolgozószobájából. Ahogy végigment a folyosón az ébren lévő Potter ősök mind mind köszöntötték a képről, őket is nevezhetjük a háború áldozatainak, akik két éve szabadultak a Gringotts-i börtönükből és kerültek ismét méltó helyre. Ahogy Harry egyre közeledett a nappali felé egyre kevésbé volt kedve beszélni Malfoyal, aki bár a roxforti csata alatt átállt a jó oldalra, nem lopta be magát a szívébe. De ha már itt van, nem dobhatja ki innen.
- Üdv Malfoy!
- Üdv Harry! - állt fel, hogy kezet fogjon a vendéglátójával.
- Látom a házimanók kiszolgáltak.
- Igen.
- Megtudhatom mi a látogatásod oka?
- Ez aztán az udvarias fogadtatás. Bár mire számítottam tőled.
- Malfoy, hagyd a nyafogást és térj a lényegre, mert nem kívánom rád szánni az egész délutánomat. Köszönöm Winky. Draco, kérsz még valamit?
- Nem, köszönöm.
- Akkor Winky menj fel hozzá, és ha magához tér szólj nekem, - a manó felfogta, hogy nem mondhat semmit a kis úrfiról a vendég előtt, így a parancsnak megfelelően fölment az emeleti gyerekszobába John álmát őrizni.
- Azért jöttem, Potter, mert néhány hónap múlva érvénybe lép egy ősi szerződés vagy hagyomány, vagy nevezd, aminek akarod, amit összeköti a családjainkat.
- És ez mit takar? - váltott Harry a szigorú vezetői viselkedésre
- Ha hagynád, akkor elmondanám - csattant fel Draco azért, mert megszakították kissé begyakorolt monológját. - Ez egy házassági szerződés a Malfoyok és a Potterek között. Öt generációnként lép életbe és a két elsőszülött gyermeket köti össze. Amit mint remélem felfogtad minket jelent.
- Persze Draco felfogtam, de azt nem, hogy miért akarod életben tartani ezt az agyament hagyományt?
- Nem akarom fent tartani, de ha nem házasodunk össze a születésnapodig és nem jelentjük be mágikusan az eljegyzésünket az enyémig, akkor a varázslat feléled.
- Értem. Mi van akkor, ha netalán addig megházasodik egyikünk?
- Ha csak egyikünk házasodik, meg akkor felülíródik a fiatalabb fél születésnapján.
Ekkor a Draco mögötti falon a dísztőrök és a kardok, amelyekre Harry elkezdett fókuszálni, nehogy a szőkén töltse ki az indulatait. Nyugtatóul meghúzta a poharában lévő wiskyt, ám az hatástalannak bizonyult. Draco, aki ebből semmit se vett észre, zavartalanul folytatta a mondókáját:
- Tudod, Harry, én nem szeretném, ha életbe lépne, mert mint tudod ez egy ősi varázslat, ezért nagyon erős. Főbb összetevői az összekötő varázslat, amely nem engedi a résztvevő feleket egymástól 5 méternél távolabb, továbbá a gyengébbik fél teljes körű hűsége és engedelmeskedése, aztán a kötelező két közös gyerek és fel nem bontható házasság.
- Elég Draco! - Ekkor már a fél szoba berendezése remegett, de persze mindez a szőkeség háta mögött, aki kissé felháborodva, hogy megint megzavarták, csak folytatta a szóáradatot.
- Nem Harry itt még nagyon nincs vége. A varázslat feléledése csak úgy kerülhető el, ha előtte járunk. Mivel én három nap múlva töltöm a 21-et, ezért holnapután az elő partimon bejelentjük és megkötjük az eljegyzésünket és utána néhány héten belül megtartjuk, az esküvőt mielőtt betöltenéd te is a 21-et. A szervezésre ne legyen gondod, azt majd én elintézem. Ne reménykedj abban, hogy kis esküvőnk lesz. Ha már hozzá kell mennem egy olyanhoz, mint te, akkor legalább az esküvőm legyen méltó a Malfoy névhez. Természetesen a Malfoy...
- Elég! - ordította Harry, miközben az egész szoba beleremegett, a tűz kicsapott a kandallóból, a wiskys pohár pedig felrobbant a kezében. - A legegyszerűbb megoldás, ha megöllek. Úgyse büntetnének meg érte, hisz mindenki ismeri a múltadat.
- Nem lennél rá képes. - Ekkor belenézett Harry jéghideg smaragd szemeibe, és meglátta bennük a tettre kész hideg gyilkolási vágyat. Megértette, hogy ez a férfi már nem az a megmentési kényszerrel megáldott griffendéles, akit ismerni vélt. - "Most már kezdem látni mekkora erő lakozik benned, de vajon mi törte meg a lelkedet, hogy így megváltoztál? Ki fogom deríteni, ha már veled kell élnem."
Ekkor egy hangos pukkanás törte meg a lassan gyilkossá váló csöndet.
- Gazdám, felébredt és látni szeretné önt.
- Csak nem megzavartam valamit? Csak nem nélkülem készültél esküdni?
- Jobb, ha elmész, különben tényleg kicsinállak. - Harry felállt és elindult kifelé, de még az ajtóban visszaszólt:
- Az irodámban, holnap délben.
- Nem fogok úgy ugrálni, ahogy te fütyülsz!
- Te még nem ismert engem. Winky majd kikísér. - Ezzel Harry távozott és fölment az emeletre Johnhoz, hátrahagyva a megrökönyödött Dracot.

Prológus

Prológus

- Avada Kedavra – hasította át a hangzavart a halálos átok, amely Harry Potter pálcájából tört elő és száguldott Voldemort felé, akinek kitérni sem volt ideje. Ezennel vége tért egy sötét korszak, amely a Nagyurával bukott el.

Kezdetét vette a halálfalók elfogása és a sebesültek ellátása .Így került Harry Potter is a gyengélkedőre bár ő maga csak kisebb sérüléseket szerzett, mégis itt volt.

Sarah März ágyánál ült, akivel tavaly májusban volt együtt párszor, bár erről kettejüken kívül senki nem tudott.  A lány a halálán volt, de még mielőtt  elmenne beszélni szeretett volna vele.

- Harry, tudom, hogy nem szerettük egymást igazán. De szeretném, ha …ha… - itt kezdett elcsuklani a lány hangja – hogy úgy neveld fel a fiunkat …  Kérlek, szeresd őt … Johnnak hívják … - ezek voltak Sarah utolsó szavai.

Piton pedig végig ott volt egy sötét sarokba húzódva, hisz Sarah azon kevés mardekáros diákjai közé tartozott, akik már a kezdetektől fogva a jó oldalért harcolt. Neki köszönhette, hogy másodszor is keresztapa lett. Azt sose kérdezte ki volt a gyerek apja, bár azt tudta, hogy Potter mindig is nagy nőfaló volt, de hogy még a mardekáros lányok is bedőljenek neki, azt már nehezen tudta elképzelni.

 Kis keresztfia a magánlakosztályában várta, hogy az apja érte menjen, már ha képes lesz rá egyáltalán, mert ahogy elnézte Harryt,aki összeroskadva ült az ágy melletti széken, inkább nézett ki még gyereknek mint apának. Ekkor kivágódott a gyengélkedő ajtaja és Sirius Black rontott be rajta. Egy pillanatra megtorpant, de amint észrevette keresztfiát lendületesen folytatta útját felé.

- Harry, azt hittem, hogy komolyan megsérültél, ha már a gyengélkedőn kell keresnem téged.

- Ne aggódj Sirius nekem nincs … nincs semmi bajom. De Sarah … - ezzel kiszakadt belőle a sírás.

Sirius ha meg is lepődött a kitörésen nem mutatta. Gyengéden megölelte és nyugtatgatni kezdte.

- Gyere, Harry! Itt az ideje, hogy kipihend magad. Már nem tehetsz érte semmit. Gyere!

Ezzel Sirius kivezette a kissé elveszett Harryt, útjuk egy használaton kívüli szobához vezetett. Amikor belépett rájött, hogy abba a szobába sikerült kísérnie keresztfiát, ahova iskolásként még az aktuális partnereit hozta. Ahogy körülnézett felidéződtek benne azon alkalmak emlékei. A szoba nem úgy nézett ki, mintha az utóbbi időben nem használták volna.

Sirius szeme megakadt az egyik fotelben kiterült Harryn. A benne feszülő állati ösztönök lassan szétfeszítették, főleg a kis túlélőből áradó csábítás miatt. Hirtelen fordulatot vett, hogy kikerüljön ebből a csapdahelyzetből.

- Sirius kérlek, ne menj el!

- Harry nekem …. – eddig jutott mert amikor hátrafordult, hogy válaszoljon, már nem tudott uralkodni magán. Két lépéssel átszelte a kettejük közötti távolságot és szenvedélyesen megcsókolta.

Harry kissé meglepődött, ugyan tudta, hogy a varázsereje olyan, mint egy mágnes. Ez tudatalatti vonzást jelentett, és mivel sok dologban apjára ütött, így ki is használta ezt. Most mégis kissé megtorpant, elvégre a saját keresztapja tépte a száját. De hát az elme sokszor elbukik a testtel szemben, ami most is bekövetkezett, és Harry átvette az irányítást. Finomnak nem mondható mozdulatokkal terelte magukat az ágy felé, miközben kezei már Siriust vetkőztették. A fájdalom és gondok elől menekülve merült érzéki csatájukban.

Harry kipihenten ébredt, ahogy mindig is egy ilyen éjszaka után, hisz ilyenkor mindig távozott belőle a fölösleges varázserő. Ekkor megérezte, hogy mellette Sirius is mocorogni kezdett.

- Harry, mi… mi tényleg - kérdezte kétségbeesetten Tappmancs

- Igen, Sirius – válaszolta nyugodtan Harry.

- Én …, nem lett volna szabad.

- Azt nem mondom, hogy szabad lett volna, de megtettük és ezen nem változtat semmi.

- Nem, ez nem ilyen egyszerű, hisz szinte megerőszakoltalak. A saját keresztfiamat!

- Nem dramatizálod túl Sirius egy kicsit? Ha nagyon akartam volna, akkor meg tudtalak volna állítani. Mindketten felnőtt férfiak vagyunk. Egyébként is, ha így ordibálsz, akkor nem marad kettőnk között, hiszen itt még a falnak is füle van. Vagy azt szeretnéd, hogy mindenki megtudja?

- Isten őriz, nem tudhatja meg senki, főleg nem…- ekkor Sirius hirtelen elhallgatott és reménykedett, hogy keresztfia nem fogja faggatni, de mint tudjuk a remény hal meg utoljára.

- Ki nem? Ki nem tudhatja meg?

- Harry, kérlek!

- Nem. Tudnom kell, hogy melyik dühös boszorkánnyal vagy varázslóval kell szembe néznem, ha kiderülne ez az éjszaka. Nem szeretem az ismeretlen veszélyforrásokat.

- Nem fontos.

- De igen. Örülnék, ha magad mondanád el, és nem kellene  legilimenciát alkalmaznom, de ha kell megteszem. Tudod, hogy a legjobbtól tanultam.

- Jól van győztél –  adta meg magát végül. –  Remus – motyogta Sirius.

- Tessék?

- Remus. Remus Lupin. Most boldog vagy?

- Igen. Végre egymásra találtatok. De kérlek, alaposan fürödj le, mert vele semmiképp sem szeretnék párbajozni.

-Szent Merlin, mi lesz, ha Remus megérzi rajtam? De mit foglalkozok vele, hiszen ő szakított velem. – gondolkozott Sirius miközben beért a szobájába és nekiállt vetkőzni. – Végül is ha nem hagyott volna el, akkor talán ellent tudtam volna állni Harrynek. Miért nem lehettünk egyszerűen együtt? Miért kellet mindenfajta mondvacsinált okkal szakítania? Miért?

- Sirius – rontott be a szobába Remus – Én csak szerettem volna … - akadt meg kezdeti monológjában, mert megcsapta érzékeny orrát a szex összetéveszthetetlen illata, de olyan mellékízzel, amit lehetetlenség lett volna összekeverni máséval. Harry Potter sajátos mellékíze volt. A vérfarkasban kezdett elhatalmaskodni a féltékenység, a düh és a gyilkolási vágy. – Azt még elviseltem volna, hogy valamelyik boszorkánnyal csalsz meg, de hogy pont vele? Még Minervát is könnyebben elfogadtam volna. De, hogy pont a nőcsábász keresztfiad kezei közé rohantál, azt már nem. Te …

-Bassza meg, bassza meg! Miért nem tudtál tíz perccel később befutni? Miért nem? Elég Remus, ha az emlékezetem nem csal, akkor te mondtad azt 1 héttel ezelőtt, hogy szakítsunk. Már nem is tudom, hogy milyen mondvacsinált indokkal, aztán most meg itt vagy és őrjöngesz nekem, hogy mit tettem, amikor már nem köt össze minket semmi. Bár másképp lenne, bár a szóáradatok helyett beszélhetne a testünk, bár ki tudnám mondani mit érzek irántad te lökött farkas.

- De igen is összeköt minket a múltunk, és reméltem, hogy a jövőnk is. Miért nem mondtam el neked, hogy mit érzek? Miért löktelek el, amikor már az enyém voltál és csak is az enyém? Miért Harryhez kellett futnod? Mond, hogy csak az ereje miatt feküdtél le vele!

- Remus, a múlt fontos része a jelenünknek, de nem élhetünk az emlékeinkben. Döntsd el végre, hogy mit akarsz, mert ezt már nem bírom. Az egyik pillanatban olyan vagy, mint egy önző kisgyerek és csak magadnak akarsz. A másik pillanatban pedig kérdés nélkül löksz el magadtól. Amíg el nem döntöd, addig ne gyere ordítozni velem. Most pedig kérlek menny el, mert fürödni akarok. Ja és ne Harryn töltsd ki a haragod, mert …, mert én csókoltam meg először.

- Megpróbálom... de csak miattad – Sirius kérlelőn ránézett és Remus elveszett –  Tudom, tudom – emelte fel a kezét – A farkas nyugton marad és nem eszi meg a keresztfiad.

– Köszönöm – ezzel elindult a fürdő fele.

–  Harry vonzereje volt igaz? – kérdezte még utoljára reménykedve Remus.

- Igen, azt hiszem. Meg az elkeseredés, hogy hiába nyertük meg a háborút mégsem lehetek azzal akit sze… khm … akivel akarok.

– Értem – ezzel elhagyta a szobát. – Tehát még mindig az enyém vagy – érezte, hogy farkasvigyora terül szét az arcán. – Mégse olyan szörnyű ez a világ.

Sirius még sokáig nézte a Remus mögött becsukódott ajtót és reménykedett benne, hogy eljön az a nap, amikor a másik soha többé nem hagyja el őt. De mint tudjuk a vérfarkasok a világ legönfejübb és legkomplikáltabb lényei a világnak, főleg ha szerelmesek.

- Blaise ezt nem lett volna szabad. Mi van, ha Harry észrevette, hogy nem voltam ott a vacsorán? Lehet, hogy már halálra aggódta magát, én meg itt henteregtem veled.

- Nyugi Ginny. Senki nem vette észre, hogy nem voltunk ott. Engem a mardekárosokon kívül senki nem hiányolt. Rólad meg azt hiszik, vagy Potterrel ünnepelted a győzelmet vagy a kis törékeny lelkét ápoltad. Bár ha jól emlékszem ezt megtette helyetted Sirius.

- Honnan veszed? És melyiket is tette meg?

- Onnan, hogy mielőtt hozzád jöttem volna, láttam amint egy szobába kíséri a kissé kiakadt barátodat. Szerintem az utóbbit tette, bár ki tudja nálatok griffendéleseknél!

- Ezzel remélem, nem sértegetni akarsz?

- Dehogy is – csókolta meg a lányt miközben előbukkantak egy rejtett ajtó mögül. – Miért tenném?

- Micsoda öröm egy ilyen szép gerlepárt látni így reggel! – szólalt meg Harry hidegen.

- Harry, ez nem az aminek látszik. – próbálta menteni a menthetőt Ginny.

- Áá Potter! Mi csak …

- Elég lesz ebből. Így is van már bőven okom rá, hogy szakítsak veled Ginny.

- De Harry! Mi csak most…

- Azt hiszed nem tudtam, hogy milyen régóta csalsz meg a hátam mögött Zambinival?

- De Harry!

- Semmi de. Azt hiszem elérkeztünk arra a pontra, hogy elváljanak az útjaink. Remélem, boldogok lesztek együtt. – Ezzel folytatta útját a Nagyterembe.

- Most örülsz? – akadt ki Ginny – Most mit mondok majd a családomnak? Bocs, de megcsaltam Harryt éveken keresztül egy mardekárossal…

- Aki Blaise Zambini – szólt közbe gúnyosan, miközben mosolygott a griffendéles kiakadásán.

- … és ezért szakított velem! Olyan boldogok lesznek.

- Látszik kedvesem, hogy tipikus griffendéles vagy. Mond azt, hogy …

- Harry James Potter, azt hittem, hogy a legjobb barátok vagyunk. Hogy fektethetted meg, csalhattad meg és hagyhattad el a húgomat nyugodt lelkiismerettel? ?- rontott neki Ron a Nagyterem közepén a kis túlélőnek.

- Sose nyúltam hozzá úgy a húgodhoz, azt inkább kérd számon Blaise Zambinin. - rántott Harry is pálcát, hogy védje magát és társait a különféle átkoktól, amik Ron pálcájából törtek elő.

- Megegyeztünk, nem? Azt ígérted, hogy vigyázol rá és nem érsz hozzá úgy.

- Nem tudom, miből gondolod, hogy a húgod ennyire szent lenne, mint ahogy hinni akarod. Egyébként  Ginny már 3 éve csalt meg vele folyamatosan és nem tudtam ellene tenni semmit.

- Te csak ne merészeld a húgom nevét a szádra venni…. – és csak folyt Ronból a vádaskodás, míg negyedóra múlva Hermióne meg nem unta és egy jól irányzott stuporttal el nem kábította.

- Köszönöm, Mióne.

- Ne köszönd Harry. De ez így olyan értelmetlen. Ilyenkor minden szó olyan, mint a falra hányt borsó.

- Tudom, de ha én ütöm ki, akkor még jobban dühös lesz rám.

- Mire elmúlik a varázslat hatása, addigra eljutnak a dolgok a tudatáig. – állt fel közben Hermióne, hogy kedvesét a gyengélkedőre lebegtesse.

- Hagyd csak, majd én elviszem. – állt fel ezzel Harry is, aki az előbb huppant le barátnője mellé, hogy kifújja magát. – Hogy állnak az esküvői előkészületek?

- Nagyon jól. Már csak néhány apróság maradt hátra. Két hét múlva simán fog menni az esküvő. Ugye tudod, hogy még ezután is számítunk rád tanúként?

- Köszönöm, de te nem haragszol rám Ginny miatt?

- Nem, Harry nem haragszom, mert tudom, hogy az egyikőtök se ártatlanabb, mint a másikótok.

- Mr. Potter – szólalt meg Piton mögülük – kérem, jöjjön tíz perc múlva az irodámba!

- Azt hittem, már nem is jössz – szólalt meg kissé morcosan Piton.

- Hogy mondhattam volna nemet? – incselkedett vele Harry.

- Nem azért hívtalak, hogy …. hogy lényegtelen dolgokról beszélgessünk.  

- Miről szerettél volna beszélgetni, Perselus?

- Arról Harry, hogy mostantól apja leszel egy csöpp gyereknek. Nem szabad tehernek érezned, mert nem lesz az soha. Lehet, hogy nehezebb lesz az életed, de boldogabb lehet.

- Honnan tudsz arról, hogy gyerekem van?

- Azt hitted nem vettem észre, hogy az egyik diákom terhes lett? Ráadásul a gyermeknek fekete haja és ragyogó zöld szeme van. Kiköpött másod.

- Rajtam kívül az egész világ tudott Sarah terhesességéről? – akadt ki kissé Harry .

- Megnyugodhatsz, néhány mardekároson, Dumbledore-on és rajtunk kívül senki sem tud róla.

- Értem. Vajon jó apa leszek? Meg tudom védeni? Fel tudom e nevelni egyáltalán?

- Az első kérdésedre a válasz igen. Harry biztos, hogy jó apa leszel. Az utóbbi kettő meg majd elválik.

- Már megint legilimentáltál. Jól tudod, hogy nem szeretem, ha kihallgatják a gondolataimat, még ha te csinálod se. – felelte durcásan Harry

- Ugyan te is tudod, hogy ha nem tenném meg, akkor a saját gondolataid vinnének a sírba. Ezt most nem engedhetem. Szeretem a keresztfiamat, de nem vagyok hajlandó felnevelni úgy, hogy te mint apja egy napot sem gondoskodtál róla.

- Oké, fogtam. Hol van a … a… a… ?

- A fiad?

- Igen – nyögte ki elhalóan Harry.

- Gyere! A szobámban alszik. Eddig Winky gondoskodott róla. Azt ajánlom, hogy kösd magadhoz a manót, így legalább könnyebb lenne elkezdeni az életeteket.

- Köszönöm, Perselus.

Az élet folyt tovább zavartalanul a medrében. Egészen addig, míg egy szőke fejet meg nem kísértettek az ősi múlt árnyai.

Leírás

A jégszív megolvasztása

(Drarry)

Mi történik Akkor, amikor egy rég elfeledett szerződés újra életbe lép? Mi történik akkor, ha egy szív jéggé fagy? Tud-e ellenségeskedésből barátság majd szerelem szövődni? Vajon sikerül a jégszívet megolvasztani?

Ez egy Harry Potter fanfic, tehát minden jog J. K. Rowlingé. Nekünk semmilyen hasznunk nem származik a történetből.

Figyelmeztetések: 

1. Slash, tehát aki nem szereti a fiú-fiú kapcsolatokról szóló történeteket az ne olvassa el.
2. Erotikus tartalom, emiatt 18 éven aluliak ne olvassátok.
3. Mpreg, vagyis férfi terhesség. Itt ebben a történetben lehet férfiaknak is gyereke.
4. OOC, vagyis a karakterek kisebb vagy nagyobb mértékben eltérnek a könyvtől megszokottól.
5. Szereplő halála, ugyebár ez sokszor elkerülhetetlen...
6. azt majd még kialakul.