2013. április 5., péntek

1. fejezet: Találkozások



1. fejezet

Találkozások


" Drága Fiam!
Néhány napja jártam atyádnál, aki felhívta a figyelmemet egy ősi szerződésre. Sajnos nem tudtam hozzáférni, mert a családi széfben van, amit csak te tudsz kinyitni.De atyád elárulta mait tud róla. A tárgya egy ötgenerációnként életbe lépő házassági szerződés. Fiam a házasság téged érint. A társad pedig a Potter család eső szülött fia, azaz Harry Potter. Már nincs sok időd hátra, mert a 21. születésnapoddal életbe lép.
Üdvözlettel: Narcissa Malfoy"

Draco Malfoy mióta megkapta a levelet sokkosan ült dolgozószobájában, azaz már több mint egy órája. Lassan kezdte felfogni, hogy újra meg kell házasodnia.Ráadásul egy megmentési kényszeres hülye griffendélest kell elvennie. Úgy gondolta, ha újra igába hajtja a fejét, akkor majd ő fogja megválasztani a párját és nem megint egy kényszerházasság lesz belőle.Egyébként is, mért pont Pottit kell elvennie?
- "Merlin biztos ezzel büntet azért, mert későn döntöttem a jó oldal mellett, vagy azért, mert nem tudtam szeretni Astoriát. De Merlin látja lelkemet, sosem akartam a halálát."
Felállt, hogy törtsön magának egy pohár erős wiskyt. Ám ekkor megjelent egy házimanó.
- Mi történt Hippy? - kérdezte Draco kissé elgyötörten.
- A kisasszony felébredt.
- Köszönöm. - Ezzel fölhopponált a három hónapos kislányához, aki még alig nyitogatta a pilláit a délutáni alvásból.
- Szia kicsikém! Felébredtél angyalkám?

-Drága anyám mégis miből gondoltad, hogy azt a tényt, hogy újra meg kell házasodnom egy egyszerű levélben kell közölnöd?
- Talán fiam, azért döntöttem a levél mellett, hogy legyen időd feldolgozni, de úgy tűnik nem sikerült.
- De igenis sikerült. Csak azt nem értem, hogy tudtátok ezt eltitkolni majd 21 éven keresztül!
- Fiam, ha valóban figyelmesen olvastad végig a levelem - kortyolt egyet a teájából -, akkor tudnád, hogy apád a legutolsó látogatásomkor beszélt róla. Részleteket meg nem árult el.
- Képzeld végig olvastam. Többször is - dühöngött tovább Draco, miközben már századszor szelte át anyja szalonját. - Nem kerülte el a figyelmemet ez a tény sem. Már kértem engedélyt, hogy meglátogathassam.
- Örülök, hogy így döntöttél, hogy látni akarod apádat.
- Ne örülj! - Ült le az anyjával szemben egy fotelben - Ebből nem csinálok rendszert.
- Ugyan-ugyan. Tudom én, hogy csak az okot kerested, hogy meglátogasd őt.
- Addig is látni szeretném a szerződést.
- Előtte, hogy van az unokám?

- Üdvözöljük Mr. Malfoy az Azkabanban! Kihez tetszett jönni és meddig szándékozik maradni?
- Mégis kihez jöhetnék "maga agyalágyult"? Természetesen az apámhoz, és csak egy rövid látogatás lesz. " Ne örülj te rohadt korcs! Én soha nem leszek ennek a helynek a lakója, mint te vagy az apám."
- Engedélye van a látogatásra? - akadékoskodott tovább a révész.
- Igen, van. - ezzel átadta a kéréses okmányt.
- Kérem írja alá a veszélyes bűnözők látogatóinak a listáját. Semmit nem adhat a bennlakónak. Csak a legszükségesebb esetben varázsolhat. A maga érdekében kerülje a dementorokat.
- Értem. - A révész monológja alatt aláírta a listát - Indulhatnánk? Mint tudja egy Malfoy ideje pénz.

Amint Dráco belépett a cellába meglátta az apját egy sötét sarokba húzódva és rettegve nézett az ajtó felé.
- Apám, micsoda öröm újra látni téged. - szólalt meg Draco a lehető leggúnyosabb hangján.
- Fiam? Draco? - kérdezte Lucius kissé félve.
- Igen, én vagyok. - Ezzel lendítette a pálcáját. - Suvickus! - A cellában végigsüvített a mágia, s máris tisztább lett minden, még maga Lucius is. A következő mozdulattal átváltoztatta a széket fotellé és letelepedett úgy, hogy apjával szemben legyen.
- Tényleg te vagy? Vagy megint képzelgek?
- Amint mondtam én vagyok. Gondolom tudod miért vagyok itt.
- Mért is? - kérdezte Lucius, miközben elkezdte befonni aránylag tiszta haját.
- A szerződés miatt, amit az anyámnak említettél amikor utoljára itt járt.
- Ó, hát arra gondolsz. Nem tudom miért aggódsz, elvégre jó barátok vagytok a kis Harryvel elsős korotok óta. -Ekkor végzett az első fonattal és belekezdett a másodikba. - Tudod a jó házasság alapja a barátság. A szerelem majd később megjön. Nézz csak meg engem és anyádat, olyan boldogok vagyunk együtt! Ugye Cissy?
- Nem tudom miről beszélsz. Potter elsőben elutasította a barátságomat. Csak az utóbbi néhány évben vagyunk meg úgy ahogy.
Ekkor lebegett a szobába egy kissé megkínzott szellem.
- Á! Drága Luci-Muci! De jó téged újra látni!
- Ha még egyszer így mersz hívni, akkor még a napot is megbánod mikor meghaltál. - vicsorogta Lucius a szellem képébe.
- Nem kell így felkapni a vizet! Ha nem kell a társaságom, akkor el is megyek. - Duzzogott a szellem miközben a plafonon keresztül távozott.
- Jó látni, hogy mégsem őrültél meg teljesen.
- Már vártalak fiam. Gondolom a szerződés miatt jöttél - mondta hidegen Lucius, miközben felsőbbrendűségét sugározva elhelyezkedett az összeroskadás szélén lévő priccsén.
- Igen. De ha megint elkezded ecsetelni a Harryről, a barátságról és a szerelemről szóló mondókádat, akkor itt és most foglak... - itt kissé elgondolkozott mit is tehetne legális keretek között az apjával - átváltoztatni ágytakaróvá!
- Nagyon kedves vagy - válaszolt a megfenyegetett maró gunnyal - de ha megteszed nem tudsz meg semmit.
- Mióta is tudsz te erről a szerződésről?
- Azóta, hogy a drága nagyapád méltóztatott a túlvilágra távozni és átadni a család vezetését.
- Mi lett volna, ha közlöd velem időben?
- Amikor elsőbe mentél én már akkor azon dolgoztam, hogy ne két ellenséges fiút kössön össze, hanem két aránylag barátot. De te meg az arroganciád elrontottad, amikor Potter visszautasított. Utána pedig a Nagyúr visszatérésével megnyílt egy könnyebb és jobb út. A kis túlélő kiiktatása. Egyébként is úgy állt, hogy Potter is hamarosan megházasodik, te pedig akkor már rég Astoria jegyese voltál.
- Ez mit számít?
- Harmadik oldal, negyedik bekezdés. Mindkét fél házassága esetén a szerződés teljesítése a következő generációra hárul. "Ez mentett meg attól, hogy el keljen vennem azt a szoknyapecér Jamest."

-¤-

A háború mindent megváltoztatott, magát Harry Pottert is, akit egész Anglia ünnepelt, aki hideggé vált az egész világ felé. Három évvel a győzelem után már aurorparancsnok volt. A munka a fél életét kitöltötte, a másik felét pedig a családja, mert volt neki. Pedig amikor az újságírók felteszik neki a kérdést, hogy van-e, hogy olyan nincs, amilyenre maguk gondolnak. Igen Harry megszokta a média szereplést, bár továbbra sem rajongott érte. Hisz szívesebben töltötte azt az időt családjával, a barátaival.
- Megjöttem!
- Köszöntöm itthon mester!
- Winky, John alszik még?
- Igen, gazdám. Fölébresszem?
- Nem kell, had pihenjen a kis csibész.
- Érkezett valami?
- Igen, mester. Egy levél Granger kisasszonytól, egy pedig Teddy úrfitól. És uram… - kezdte gyűrögetni a manó az egyenruháját, amely a szobalányok egyenruhájára emlékeztetett – Uram, Malfoy úr van itt. A nappaliban várja a gazdámat.
- Melyik Malfoy?
- Draco Malfoy, gazdám.
- Értem. Hozz egy pohár Lángnyelv wiskyt.
Ezzel Harry a nappali felé vette az útját amint kilépett a dolgozószobájából. Ahogy végigment a folyosón az ébren lévő Potter ősök mind mind köszöntötték a képről, őket is nevezhetjük a háború áldozatainak, akik két éve szabadultak a Gringotts-i börtönükből és kerültek ismét méltó helyre. Ahogy Harry egyre közeledett a nappali felé egyre kevésbé volt kedve beszélni Malfoyal, aki bár a roxforti csata alatt átállt a jó oldalra, nem lopta be magát a szívébe. De ha már itt van, nem dobhatja ki innen.
- Üdv Malfoy!
- Üdv Harry! - állt fel, hogy kezet fogjon a vendéglátójával.
- Látom a házimanók kiszolgáltak.
- Igen.
- Megtudhatom mi a látogatásod oka?
- Ez aztán az udvarias fogadtatás. Bár mire számítottam tőled.
- Malfoy, hagyd a nyafogást és térj a lényegre, mert nem kívánom rád szánni az egész délutánomat. Köszönöm Winky. Draco, kérsz még valamit?
- Nem, köszönöm.
- Akkor Winky menj fel hozzá, és ha magához tér szólj nekem, - a manó felfogta, hogy nem mondhat semmit a kis úrfiról a vendég előtt, így a parancsnak megfelelően fölment az emeleti gyerekszobába John álmát őrizni.
- Azért jöttem, Potter, mert néhány hónap múlva érvénybe lép egy ősi szerződés vagy hagyomány, vagy nevezd, aminek akarod, amit összeköti a családjainkat.
- És ez mit takar? - váltott Harry a szigorú vezetői viselkedésre
- Ha hagynád, akkor elmondanám - csattant fel Draco azért, mert megszakították kissé begyakorolt monológját. - Ez egy házassági szerződés a Malfoyok és a Potterek között. Öt generációnként lép életbe és a két elsőszülött gyermeket köti össze. Amit mint remélem felfogtad minket jelent.
- Persze Draco felfogtam, de azt nem, hogy miért akarod életben tartani ezt az agyament hagyományt?
- Nem akarom fent tartani, de ha nem házasodunk össze a születésnapodig és nem jelentjük be mágikusan az eljegyzésünket az enyémig, akkor a varázslat feléled.
- Értem. Mi van akkor, ha netalán addig megházasodik egyikünk?
- Ha csak egyikünk házasodik, meg akkor felülíródik a fiatalabb fél születésnapján.
Ekkor a Draco mögötti falon a dísztőrök és a kardok, amelyekre Harry elkezdett fókuszálni, nehogy a szőkén töltse ki az indulatait. Nyugtatóul meghúzta a poharában lévő wiskyt, ám az hatástalannak bizonyult. Draco, aki ebből semmit se vett észre, zavartalanul folytatta a mondókáját:
- Tudod, Harry, én nem szeretném, ha életbe lépne, mert mint tudod ez egy ősi varázslat, ezért nagyon erős. Főbb összetevői az összekötő varázslat, amely nem engedi a résztvevő feleket egymástól 5 méternél távolabb, továbbá a gyengébbik fél teljes körű hűsége és engedelmeskedése, aztán a kötelező két közös gyerek és fel nem bontható házasság.
- Elég Draco! - Ekkor már a fél szoba berendezése remegett, de persze mindez a szőkeség háta mögött, aki kissé felháborodva, hogy megint megzavarták, csak folytatta a szóáradatot.
- Nem Harry itt még nagyon nincs vége. A varázslat feléledése csak úgy kerülhető el, ha előtte járunk. Mivel én három nap múlva töltöm a 21-et, ezért holnapután az elő partimon bejelentjük és megkötjük az eljegyzésünket és utána néhány héten belül megtartjuk, az esküvőt mielőtt betöltenéd te is a 21-et. A szervezésre ne legyen gondod, azt majd én elintézem. Ne reménykedj abban, hogy kis esküvőnk lesz. Ha már hozzá kell mennem egy olyanhoz, mint te, akkor legalább az esküvőm legyen méltó a Malfoy névhez. Természetesen a Malfoy...
- Elég! - ordította Harry, miközben az egész szoba beleremegett, a tűz kicsapott a kandallóból, a wiskys pohár pedig felrobbant a kezében. - A legegyszerűbb megoldás, ha megöllek. Úgyse büntetnének meg érte, hisz mindenki ismeri a múltadat.
- Nem lennél rá képes. - Ekkor belenézett Harry jéghideg smaragd szemeibe, és meglátta bennük a tettre kész hideg gyilkolási vágyat. Megértette, hogy ez a férfi már nem az a megmentési kényszerrel megáldott griffendéles, akit ismerni vélt. - "Most már kezdem látni mekkora erő lakozik benned, de vajon mi törte meg a lelkedet, hogy így megváltoztál? Ki fogom deríteni, ha már veled kell élnem."
Ekkor egy hangos pukkanás törte meg a lassan gyilkossá váló csöndet.
- Gazdám, felébredt és látni szeretné önt.
- Csak nem megzavartam valamit? Csak nem nélkülem készültél esküdni?
- Jobb, ha elmész, különben tényleg kicsinállak. - Harry felállt és elindult kifelé, de még az ajtóban visszaszólt:
- Az irodámban, holnap délben.
- Nem fogok úgy ugrálni, ahogy te fütyülsz!
- Te még nem ismert engem. Winky majd kikísér. - Ezzel Harry távozott és fölment az emeletre Johnhoz, hátrahagyva a megrökönyödött Dracot.