3. fejezet : Reggeli fordulatok

3. fejezet

Reggeli fordulatok

Draco Malfoynak végérvényesen elege volt a mai napból, ami még el sem kezdődött rendesen. Nem elég, hogy szinte egy szemhunyásnyit sem aludt Winter miatt, akinek egész éjjel sírhatnékja volt. Most meg már legalább öt perce dörömböl azon a nyavalyás ajtón, ami kizárja Potter lakásából, ráadásként még az eső is szakad.

Harry Potter arra lépett ki a fürdőszobájából, hogy valaki igen csak be szeretné törni az ajtaját már reggel hétkor. 

- Vagy nem épeszű, vagy egyszerűen csak meg akar halni – gondolta Harry, miközben egy törölközőt kerített a derekára és elindult lefele, hogy megnézze magának a reggeli zaklatóját. A fekete hajából a mellkasára csöpögő víz kis patakokban iramlott meg a csípője felé, ahol a törülköző itta fel. – Megöljem, vagy csak egyszerűen szállítsam el a Mungóba?

- Mi lesz már! – dühöngött Draco, ahogy egyre jobban átázott a talárja. – Nyisson már valaki ajtót!

- Ki lehet az? Ha így folytatja, felébreszti az egész házat, de akkor kinyírom, bárki is az! - Harry a kezét a kilincsre tette és elmotyogta a jelszót és a zár kattant.

Draco felfigyelt egy halk kattanásra az ajtót felől, ami szép lassan feltárult. Számára ez egy mennyei pillanat volt addig, amíg meg nem látta Harryt, aki történetesen egy szál törölközőben állt vizesen a szárazság birodalmában.

Harry, amint meglátta ki áll az ajtó túloldalán, rájött, hogy a pálcáját nem kellett volna fönt hagynia. – <i>Bár a pálca nélkül is a túlvilágra küldhetem, ha megint rákezd arra a sznob dumájára.</i>

- Mi van Potter, már az illemet sem ismered?

- Miből gondolod, hogy összevizezheted az otthonomat?

- Miért akkor a manóidat mire tartod?

- A manóimat hagyd békén! Nem varázsló vagy véletlenül? Van pálcád, nem? Akkor meg szárítsd meg magad! – ezzel otthagyta és átment a nappaliba. Draco sötét pillantásokkal követte Harryt a nappaliba. Bár a ruháit megszárította, a hajából továbbra is csöpögött a víz.

- Nah, most már megfelel őnagyságának?

- Nem, mert a hajadtól még mindig úszik a házam – mondta összehúzott szemekkel Harry.

- Adhatnál egy törölközőt, vagy már mindet elhasználtad? – kérdezte gúnyos hangon Draco. Harry visszafordult az ablaktól, amin eddig nézett kifele az eső áztatta kertre, és felvonta a szemöldökét. Lenyúlt a csípőjén pihenő törölközőért és megfogta.

- Nem – ezzel Draco képébe vágta – Egyébként miért zavarsz kora reggel?

- Talán azért, hogy megbeszéljük az eljegyzésünk részleteit.

- Nem ért volna rá délig? – kérdezte Harry miközben nyújtózott egy nagyot.

Eközben Sirius is megindult az emeletről, hogy beszerezze a reggeli kávéját. A hosszú, fekete pizsamanadrág félrecsúszva pihent a csípőjén. A haja, mint a kusza szénaboglya, a világ négy égtája felé meredezett. Szürke szemei álmosan kutattak a hajnali zaklató után. Amint leért a lépcsőn, hallotta, hogy Harry már foglalkozik a korai látogatóval, így a konyha felé vette az irányt. Amint belépett a helyiségbe, rájött, hogy a manók még nem értek vissza a reggeli bevásárló körútjukról, így csak úgy juthat a kávéjához, ha maga készíti el. Ám amint a kávés dobozt kinyitotta szembesült a szörnyű igazsággal, hogy csak instant kávé van a háznál.

- Harry James Potter! Még mindig ezekkel a mugli dolgokkal mérgezed magad? – kérdezte a Sirius az orra alatt morogva. – És engem is? - ezzel kivett egy tasakot és elindult megkeresni a bögréjét. Amikor végre elkészült a kávéja elindult megnézni, hogy ki a vendég. Mindenre számított csak arra nem, hogy egy meztelen Harryt talál egy haját szárogató Draco Malfoyal.

- Nem tudtam, Harry, hogy újra divatba jött az ádámkosztüm.

- Miért? – kérdezte Harry, miközben körbefordult széttárt karokkal. – Nem tetszik, amit látsz? – s ránézett Siriusra. – Egyébként az nem az én pizsamanadrágom?

- De a tied. Kéred vissza? – Ezzel beakasztotta a jobb hüvelykujját a nadrág derekába, és lassan elkezdte lehúzni. Már félig lecsúszott a csípőjéről.

- Most nem, kösz.

- Oké. Akkor még magamon hagyom egy darabig. Fent várlak!

- Mindjárt követlek. – Dracohoz fordult. – Mit akarsz? – kérdezte ridegen.

- Mi az, hogy mit akarok? Tegnap megbeszéltük, hogy ma reggel jövök. Egyébként is az eljegyzés nem szervezi meg önmagát. Nem ártana, ha készülődni kezdenél, mert a végén te miattad fogunk elkésni. Bár mi mást várhattam a híres-neves Pottertől! – Gúnyolódott Draco. – Te világ életedben mindig elkéstél.

- Te most tényleg azért jöttél, hogy felhúzz engem? Ha az emlékezetem nem csal, akkor delet beszéltünk meg.

- Azt mondtad, de az nem jelenti azt, hogy az esti eljegyzési partinkat egy délután fogjuk megszervezni. Úgyhogy jó lenne ha végre felöltöznél és indulhatnánk.

- Mikor?

- Mi mikor?

- Hát a parti!

- Ma este nyolctól, természetesen.

- Értem. – mondta Harry, majd elindult az emeletre, de még hátraszólt Draconak. – Maradj itt!

- Mi az, hogy maradj itt? Mi vagyok én? Talán egy háziállat? – gondolta Draco, majd elindult Harry után fel a lépcsőn. Még épp látta, hogy belép az egyik ajtón, amely jobb oldalt nyílt. Amint odaért kopogás nélkül nyitott be. A szobában egy alsógatyában ácsorgó Harryt talált, aki a ruhásszekrényét szuggerálta, az ágyon pedig Sirius ült az egyik lábát felhúzva, a kezei között a reggeli kávéjával.

- Miből gondolod, hogy úgy viselkedhetsz velem, mint a kutyáddal? – kérdezte kissé felháborodottan Draco.

- Kérlek, ne sértegesd azokat az okos állatokat. És most jól figyelj rám, - mélyítette Harry hangját acélossá, miközben megindult Draco felé – mert csak egyszer mondom el. – Draco visszahátrált az időközben becsukódó ajtóhoz. – Ha én egyszer valamit kimondok, akkor az úgy is lesz. – ekkor Harry megragadta Draco tiltakozásra emelt kezeit és teljesen a falhoz szorította. – Ha valaki, teszem azt megszegi a a parancsomat, akkor azt meg fogom büntetni, – nézett mélyen áldozata szemébe Harry, miközben lehajtotta a fejét, hogy egy vonalba kerüljenek. – és nem érdekel az sem, ha történetesen te vagy az az illető. – ezt már szinte Draco szájába dörmögte. Draco ekkor megnyalta az ajkait, miközben még mindig Harry szemébe nézett.

Harry szemei azonnal Draco ajkaira siklottak, csak aurori hidegvérének köszönhette azt, hogy el tudott távolodni, és vissza tudott sétálni a szekrényéhez.

- Mi az ördögöt csináltam? – ordított gondolatban önmagával Harry. - Ő csak egy hülye görény, aki bepofátlankodott az életembe. Miért gerjedtem be ennyire már csupán a közelségétől? Azt hiszem, itt az ideje egy kis éjszakai munkának.

- Mi… mi… mi történt? Hogy gyengülhettem el ennyire? Majdnem megcsókolt… Miért nem tette meg? Hogy tudott ellenállni nekem? – kezdte felhúzni magát Draco a megsértett büszkesége miatt.

- Szép munka volt Harry! – gondolta Sirius, miközben kényelmesen iszogatta a kávéját, és magában mosolygott. – Most kel erősnek lenned. Előbb vagy utóbb könyörögni fog neked.

Harry a szekrényből kiválasztott egy zöld selyeminget és hozzá egy fekete farmert, majd felöltözött lassan, kényelmesen. Közben ránézett az éjjeli szekrényen álló órára.

-  Lassan nyolc óra – gondolta. – Akkor hamarosan itt lesz, és megint csak kötözködni fog az állandóan változó programjaim miatt.  – Közben belebújt civil aurortalárjába.

Draco az öltözködő Harryt figyelte, miközben összeszedte magát s azután is. Nem kerülte el a figyelmét az, hogy Harry és Sirius többször is összenéztek, sem a szívében érzett gyilkos indulat Black iránt. De úgy döntött nem most jött el az ideje annak, hogy neki álljon érzelmei kibogozásának.

- Jól áll neki a zöld, kiemeli a szemei színét. - gondolta magában a mardekáros.

Draco szívét a féltékenység zöld kígyója fonta körbe, mikor azt látta, hogy Harry Siriushoz hajol egy csókra.

Harry érezte a tarkóját égető tekintetet. Siriushoz lépett, hogy elbúcsúzzon tőle. Úgy helyezkedett, hogy Draco akár félre is érthesse a helyzetet.

- Vigyázz a házra!

- Oké. Ne aggódj!

Harry felegyenesedett, megfordult és elindult kifele.

- Menjünk – Mondta Draconak.

A nappaliban lévő kandallóhoz mentek, hogy annak segítségével jussanak el az Abszol útra. Harry épp nyúlt a hopp-porért, amikor felcsaptak a zöld lángok, és kizuhant belőle egy kissé alul öltözött nő.

Harryt hirtelen érte a karjaiba zuhanó nő súlya, így nem tudta megtartani kettejük súlyát, és hátrazuhantak.

- Bocs, Harry! – mondta megmentője nyakába az új vendég.

- Semmi baj, Ecler, de most már megköszönném, ha megállnál a saját lábadon.

Ecler szőke, csinos és karcsú volt. Tökéletes, legalábbis első ránézésre. A vörös miniszoknya és a necc harisnya kiemelte hosszú és vékony lábait. A tapadós csipke pánt nélküli felső, pedig a karcsú derekát és formás melleit. Draco nem is látott mást, mint a gyönyörű nőt, aki megkeserítheti a házasságát. Ám Harry továbblátott, mint a külső. Társaként ismerte, hogy a csinibaba külső egy okos nőt rejt, akinek a szenvedélyei a mérgek és az átkok. Tudta róla, hogy imád bulizni, hogy bármit megtenne a barátaiért és, hogy mindig benne van egy jó kis heccben.

- Tudod, - mondta Harry miközben segített Eclernek eljutni a kanapéig – ma sajnos nem tudok veled lenni, de holnap bepótolhatjuk.

- De megígérted! – durcáskodott, miközben helyet foglalt és maga mellé húzta a társát. – Azt mondtad, hogy a mai napod teljesen az enyém.

Ecler vette a lapot, amikor Harry a flörtölős hangsúllyal beszélt vele, s belement a játékba.

Harry nagy levegőt vett, s a mellette álló nő szemébe nézett.

- Meg fogok házasodni. – Ecler kissé meglepődött a kijelentésen ugyan, de örült, hogy barátja végre talált valakit.

- Ki az a szerencsétlen áldozat?

- Engedd meg, hogy bemutassam a jövendőbelimet, Draco Malfoyt.

Ezzel rámutatott a mardekárosra, aki az egész jelenetet egy kissé féltékenyen nézte végig. – Malfoy bemutatom neked a társamat Ecler de Narent*.

A két személy hideg tekintettel végigmérte a másikat.

- Nagyon örvendek a találkozásnak – törte meg a beálló csendet Draco hideg szavai.

- Részemről a szerencse – hangzott a válasz hasonlóan fagyos hangnemben.

- Na, de Harry, ha te megházasodsz, akkor mi lesz velünk? – kérdezte Ecler, bevetve minden színészi tehetségét.

- Ugyan mi lenne? Marad minden a régiben. De itt az ideje, hogy kipihend magad, különben nem tudok semmit sem kezdeni veled este. Fent vár az ágyam, menj! – Ezzel útjára bocsájtotta Eclert.

-  Mi az, hogy velünk? – dúlt-fúlt gondolatban Draco. –  Mi az, hogy minden marad a régiben? Azt hiszi, hogy el fogom tűrni, hogy nyíltan szeretőket tartson? Ezt nem fogom eltűrni.

- Ideje indulnunk. – szólalt meg Harry a kandalló mellől – különben kárba megy, hogy reggel óta rontod itt a levegőt. - Ezzel a kandallóba szórta a hopp-port, belépett és kimondta az úti célt. - Abszol út.

Ecler de Naren kiejtés: 'ekler de naren'