3. fejezet
Reggeli fordulatok
Draco Malfoynak végérvényesen elege
volt a mai napból, ami még el sem kezdődött rendesen. Nem elég,
hogy szinte egy szemhunyásnyit sem aludt Winter miatt, akinek egész
éjjel sírhatnékja volt. Most meg már legalább öt perce dörömböl
azon a nyavalyás ajtón, ami kizárja Potter lakásából,
ráadásként még az eső is szakad.
Harry Potter arra lépett ki a
fürdőszobájából, hogy valaki igen csak be szeretné törni az
ajtaját már reggel hétkor.
- Vagy nem épeszű, vagy egyszerűen csak meg akar halni – gondolta Harry,
miközben egy törölközőt kerített a derekára és elindult
lefele, hogy megnézze magának a reggeli zaklatóját. A fekete
hajából a mellkasára csöpögő víz kis patakokban iramlott meg a
csípője felé, ahol a törülköző itta fel. – Megöljem,
vagy csak egyszerűen szállítsam el a Mungóba?
- Mi lesz már! –
dühöngött Draco, ahogy egyre jobban átázott a talárja. –
Nyisson már valaki ajtót!
- Ki lehet az? Ha így
folytatja, felébreszti az egész házat, de akkor kinyírom, bárki
is az! - Harry a kezét a kilincsre tette és elmotyogta a
jelszót és a zár kattant.
Draco felfigyelt egy halk kattanásra
az ajtót felől, ami szép lassan feltárult. Számára ez egy
mennyei pillanat volt addig, amíg meg nem látta Harryt, aki
történetesen egy szál törölközőben állt vizesen a szárazság
birodalmában.
Harry, amint meglátta ki áll az ajtó
túloldalán, rájött, hogy a pálcáját nem kellett volna fönt
hagynia. – <i>Bár a pálca nélkül is a túlvilágra
küldhetem, ha megint rákezd arra a sznob dumájára.</i>
- Mi van Potter, már az illemet sem
ismered?
- Miből gondolod, hogy
összevizezheted az otthonomat?
- Miért akkor a manóidat mire tartod?
- A manóimat hagyd békén! Nem
varázsló vagy véletlenül? Van pálcád, nem? Akkor meg szárítsd
meg magad! – ezzel otthagyta és átment a nappaliba. Draco sötét
pillantásokkal követte Harryt a nappaliba. Bár a ruháit
megszárította, a hajából továbbra is csöpögött a víz.
- Nah, most már megfelel őnagyságának?
- Nem, mert a hajadtól még mindig
úszik a házam – mondta összehúzott szemekkel Harry.
- Adhatnál egy törölközőt, vagy
már mindet elhasználtad? – kérdezte gúnyos hangon Draco. Harry
visszafordult az ablaktól, amin eddig nézett kifele az eső áztatta
kertre, és felvonta a szemöldökét. Lenyúlt a csípőjén pihenő
törölközőért és megfogta.
- Nem – ezzel Draco képébe vágta –
Egyébként miért zavarsz kora reggel?
- Talán azért, hogy megbeszéljük az
eljegyzésünk részleteit.
- Nem ért volna rá délig? –
kérdezte Harry miközben nyújtózott egy nagyot.
Eközben Sirius is megindult az
emeletről, hogy beszerezze a reggeli kávéját. A hosszú, fekete
pizsamanadrág félrecsúszva pihent a csípőjén. A haja, mint a
kusza szénaboglya, a világ négy égtája felé meredezett. Szürke
szemei álmosan kutattak a hajnali zaklató után. Amint leért a
lépcsőn, hallotta, hogy Harry már foglalkozik a korai látogatóval,
így a konyha felé vette az irányt. Amint belépett a helyiségbe,
rájött, hogy a manók még nem értek vissza a reggeli bevásárló
körútjukról, így csak úgy juthat a kávéjához, ha maga készíti
el. Ám amint a kávés dobozt kinyitotta szembesült a szörnyű
igazsággal, hogy csak instant kávé van a háznál.
- Harry James Potter! Még mindig
ezekkel a mugli dolgokkal mérgezed magad? – kérdezte a Sirius az
orra alatt morogva. – És engem is? - ezzel kivett egy tasakot és
elindult megkeresni a bögréjét. Amikor végre elkészült a kávéja
elindult megnézni, hogy ki a vendég. Mindenre számított csak arra
nem, hogy egy meztelen Harryt talál egy haját szárogató Draco
Malfoyal.
- Nem tudtam, Harry, hogy újra divatba
jött az ádámkosztüm.
- Miért? –
kérdezte Harry, miközben körbefordult széttárt karokkal. – Nem
tetszik, amit látsz? – s ránézett Siriusra. – Egyébként az
nem az én pizsamanadrágom?
- De a tied. Kéred vissza? – Ezzel
beakasztotta a jobb hüvelykujját a nadrág derekába, és lassan
elkezdte lehúzni. Már félig lecsúszott a csípőjéről.
- Most nem, kösz.
- Oké. Akkor még magamon hagyom egy
darabig. Fent várlak!
- Mindjárt követlek. – Dracohoz
fordult. – Mit akarsz? – kérdezte ridegen.
- Mi az, hogy mit akarok? Tegnap
megbeszéltük, hogy ma reggel jövök. Egyébként is az eljegyzés
nem szervezi meg önmagát. Nem ártana, ha készülődni kezdenél,
mert a végén te miattad fogunk elkésni. Bár mi mást várhattam a
híres-neves Pottertől! – Gúnyolódott Draco. – Te világ
életedben mindig elkéstél.
- Te most tényleg azért jöttél,
hogy felhúzz engem? Ha az emlékezetem nem csal, akkor delet
beszéltünk meg.
- Azt mondtad, de az nem jelenti azt,
hogy az esti eljegyzési partinkat egy délután fogjuk megszervezni.
Úgyhogy jó lenne ha végre felöltöznél és indulhatnánk.
- Mikor?
- Mi mikor?
- Hát a parti!
- Ma este nyolctól, természetesen.
- Értem. – mondta Harry, majd
elindult az emeletre, de még hátraszólt Draconak. – Maradj itt!
- Mi az, hogy maradj itt? Mi
vagyok én? Talán egy háziállat? – gondolta Draco,
majd elindult Harry után fel a lépcsőn. Még épp látta, hogy
belép az egyik ajtón, amely jobb oldalt nyílt. Amint odaért
kopogás nélkül nyitott be. A szobában egy alsógatyában ácsorgó
Harryt talált, aki a ruhásszekrényét szuggerálta, az ágyon
pedig Sirius ült az egyik lábát felhúzva, a kezei között a
reggeli kávéjával.
- Miből gondolod, hogy úgy
viselkedhetsz velem, mint a kutyáddal? – kérdezte kissé
felháborodottan Draco.
- Kérlek, ne sértegesd azokat az okos
állatokat. És most jól figyelj rám, - mélyítette Harry hangját
acélossá, miközben megindult Draco felé – mert csak egyszer
mondom el. – Draco visszahátrált az időközben becsukódó
ajtóhoz. – Ha én egyszer valamit kimondok, akkor az úgy is lesz.
– ekkor Harry megragadta Draco tiltakozásra emelt kezeit és
teljesen a falhoz szorította. – Ha valaki, teszem azt megszegi a a
parancsomat, akkor azt meg fogom büntetni, – nézett mélyen
áldozata szemébe Harry, miközben lehajtotta a fejét, hogy egy
vonalba kerüljenek. – és nem érdekel az sem, ha történetesen
te vagy az az illető. – ezt már szinte Draco szájába dörmögte.
Draco ekkor megnyalta az ajkait, miközben még mindig Harry szemébe
nézett.
Harry szemei azonnal Draco ajkaira
siklottak, csak aurori hidegvérének köszönhette azt, hogy el
tudott távolodni, és vissza tudott sétálni a szekrényéhez.
- Mi az ördögöt
csináltam? – ordított gondolatban önmagával Harry.
- Ő csak egy hülye görény, aki bepofátlankodott az
életembe. Miért gerjedtem be ennyire már csupán a közelségétől?
Azt hiszem, itt az ideje egy kis éjszakai munkának.
- Mi… mi… mi történt?
Hogy gyengülhettem el ennyire? Majdnem megcsókolt… Miért nem
tette meg? Hogy tudott ellenállni nekem? – kezdte
felhúzni magát Draco a megsértett büszkesége miatt.
- Szép munka volt Harry! – gondolta Sirius, miközben kényelmesen iszogatta a kávéját,
és magában mosolygott. – Most kel erősnek lenned. Előbb
vagy utóbb könyörögni fog neked.
Harry a szekrényből kiválasztott egy
zöld selyeminget és hozzá egy fekete farmert, majd felöltözött
lassan, kényelmesen. Közben ránézett az éjjeli szekrényen álló
órára.
- Lassan nyolc óra – gondolta. – Akkor hamarosan itt lesz, és megint csak
kötözködni fog az állandóan változó programjaim miatt. – Közben belebújt civil aurortalárjába.
Draco az öltözködő Harryt figyelte,
miközben összeszedte magát s azután is. Nem kerülte el a
figyelmét az, hogy Harry és Sirius többször is összenéztek, sem
a szívében érzett gyilkos indulat Black iránt. De úgy döntött
nem most jött el az ideje annak, hogy neki álljon érzelmei
kibogozásának.
- Jól áll neki a zöld,
kiemeli a szemei színét. - gondolta magában a
mardekáros.
Draco szívét a féltékenység zöld
kígyója fonta körbe, mikor azt látta, hogy Harry Siriushoz hajol
egy csókra.
Harry érezte a tarkóját égető
tekintetet. Siriushoz lépett, hogy elbúcsúzzon tőle. Úgy
helyezkedett, hogy Draco akár félre is érthesse a helyzetet.
- Vigyázz a házra!
- Oké. Ne aggódj!
Harry felegyenesedett, megfordult és
elindult kifele.
- Menjünk – Mondta Draconak.
A nappaliban lévő kandallóhoz
mentek, hogy annak segítségével jussanak el az Abszol útra. Harry
épp nyúlt a hopp-porért, amikor felcsaptak a zöld lángok, és
kizuhant belőle egy kissé alul öltözött nő.
Harryt hirtelen érte a karjaiba zuhanó
nő súlya, így nem tudta megtartani kettejük súlyát, és
hátrazuhantak.
- Bocs, Harry! – mondta megmentője
nyakába az új vendég.
- Semmi baj, Ecler, de most már
megköszönném, ha megállnál a saját lábadon.
Ecler szőke, csinos és karcsú volt.
Tökéletes, legalábbis első ránézésre. A vörös miniszoknya és
a necc harisnya kiemelte hosszú és vékony lábait. A tapadós
csipke pánt nélküli felső, pedig a karcsú derekát és formás
melleit. Draco nem is látott mást, mint a gyönyörű nőt, aki
megkeserítheti a házasságát. Ám Harry továbblátott, mint a
külső. Társaként ismerte, hogy a csinibaba külső egy okos nőt
rejt, akinek a szenvedélyei a mérgek és az átkok. Tudta róla,
hogy imád bulizni, hogy bármit megtenne a barátaiért és, hogy
mindig benne van egy jó kis heccben.
- Tudod, - mondta Harry miközben
segített Eclernek eljutni a kanapéig – ma sajnos nem tudok veled
lenni, de holnap bepótolhatjuk.
- De megígérted! – durcáskodott,
miközben helyet foglalt és maga mellé húzta a társát. – Azt
mondtad, hogy a mai napod teljesen az enyém.
Ecler vette a lapot, amikor Harry a
flörtölős hangsúllyal beszélt vele, s belement a játékba.
Harry nagy levegőt vett, s a mellette
álló nő szemébe nézett.
- Meg fogok házasodni. – Ecler kissé
meglepődött a kijelentésen ugyan, de örült, hogy barátja végre
talált valakit.
- Ki az a szerencsétlen áldozat?
- Engedd meg, hogy bemutassam a
jövendőbelimet, Draco Malfoyt.
Ezzel rámutatott a mardekárosra, aki
az egész jelenetet egy kissé féltékenyen nézte végig. –
Malfoy bemutatom neked a társamat Ecler de Narent*.
A két személy hideg tekintettel
végigmérte a másikat.
- Nagyon örvendek a találkozásnak –
törte meg a beálló csendet Draco hideg szavai.
- Részemről a szerencse – hangzott
a válasz hasonlóan fagyos hangnemben.
- Na, de Harry, ha te megházasodsz,
akkor mi lesz velünk? – kérdezte Ecler, bevetve minden színészi
tehetségét.
- Ugyan mi lenne? Marad minden a
régiben. De itt az ideje, hogy kipihend magad, különben nem tudok
semmit sem kezdeni veled este. Fent vár az ágyam, menj! – Ezzel
útjára bocsájtotta Eclert.
- Mi az, hogy velünk? – dúlt-fúlt gondolatban Draco. – Mi az, hogy minden
marad a régiben? Azt hiszi, hogy el fogom tűrni, hogy nyíltan
szeretőket tartson? Ezt nem fogom eltűrni.
- Ideje indulnunk. – szólalt meg
Harry a kandalló mellől – különben kárba megy, hogy reggel óta
rontod itt a levegőt. - Ezzel a kandallóba szórta a hopp-port,
belépett és kimondta az úti célt. - Abszol út.
Ecler de Naren kiejtés: 'ekler de naren'