2. fejezet : Keresztapák 2.

2. fejezet

Keresztapák 2.

Harry a Dracoval folytatott beszélgetést agya hátsó zugába űzte, hogy minden figyelmét egyetlen gyermekére fordíthassa.
- Apa, képzeld azt álmodtam, hogy egy gyönyörű szőke hercegnőt kellett megmentenem a csúnya gonosz sárkánytól.
- Legyőzted a sárkányt?
- Igen, de nem öltem meg, mert ez nem lett volna lovagias. Tudod Mióne néni mindig azt mondja, az igazi lovag csak jó dolgokat tesz. Csak a gonoszakat bünteti meg, de soha nem öli meg őket.
- Mióne-nak mindig igaza van - sóhajtott egy nagyot Harry, majd fejét szeretetteljesen a fiáéra tette, aki az ölében ült. Alattuk a szőnyeg meleg volt és puha. A szobában a mardekár színei domináltak, de elvétve találni néhány vörös dolgot is. Ezek azok a dolgok voltak, amelyeket John évek alatt elcsent édesapja dolgai közül.
- Tudod, a végén kiderül, hogy a hercegnő apukája volt csak egy nagyon-nagyon gonosz varázsló elátkozta őt, de mivel legyőztem így megtört az átok.
- Igazi kis hős vagy! - szólalt meg az ajtóban Sirius, aki a történet végét kapta csak el.

- Sirius! - kiáltott fel John, s már röpült is, hogy megölelje őt.
- Mióta vagy itt? - s ő maga is csatlakozott az öleléshez.
- Csak néhány perce - válaszolta miközben felemelte Johnt, akinek a gyomra ekkor óriásit kordul. - De azt hiszem éppen időben érkeztem, hogy én legyek az est hőse - mondta tréfálkozva Sirius. - Ideje vacsorázni menni.
- Hoztál meglepit? - kérdezte John, miközben erősen megkapaszkodott, nehogy leessen, miközben lemennek a lépcsőn.
- Miért, anélkül nem jöhetek? - kérdezve aggodalmat színlelve Sirius.
- Nem. - vágta rá határozottan John.
- John! Viselkedj! Kérj bocsánatot Siriustól! - hangzott mögülük Harry hangja.
- Ne félj Sirius bácsi, nem gondoltam komolyan. Csak viccnek szántam. Ugye nem haragszol rám? - kérdezte kiskutya szemekkel John.
- Nem haragszom, mert tudom, hogy csak vicceltél, és mert nagyon szeretlek.
- Én is szeretlek Sirius bácsi - bújt hozzá.

- Ma mit eszünk Harry? - kérdezte Sirius.
- Hát az legyen meglepetés - válaszolta Harry kicsit feszengve.
- Tehát megint túldolgoztad magad - sóhajtott Sirius miközben egy fájdalmas mosolyt villantott keresztfiára.
- Nem igaz - tiltakozott Harry. - Csak néhány idióta feltartott.
- Tudod jól, hogy nem azért mondtam, hogy számon kérjelek. De mostanában nagyon sokat dolgozol. - Harry már nyitotta a száját, hogy tiltakozzon. - Ne is tagadd!
- Na, jó! - sóhajtott egy nagyot miközben kinyitotta az ebédlő ajtaját. - Tényleg sokat dolgozok mostanában, de te is tudod, most nagyon fontos politikai események lesznek Londonban és biztosítanunk kell. Túl kevés ember, túl sok feladat. De még néhány nap és túl leszek a nehezén.

Az ebédlőből sütött Harry minimalizmusa, de ízlésesen volt berendezve. Az egyik fal teljesen üvegből készült. Gyönyörű kilátást nyitva ezzel az udvarra. A másik három falat a Potter-ősök festményei borították el. Az étkezőt egyetlen ajtó választotta el a konyhától.
Az étkezőben a fő szerep a hatalmas asztalé volt, bár Harrynek személy szerint nem volt szüksége ennyire, de amikor barátai, s főleg amikor az egész Weasly család nála ebédelt szükség volt rá. Az asztal egyik végén már meg volt terítve három főre. Harry az asztalfőre ült, míg jobbjára John, baljára pedig Sirius.
Winky mint aki megérezte, hogy gazdája vacsorázna, először bedugta a fejét ellenőrizni, hogy mindenki megérkezett majd visszahúzta, s Harryék csak annyit hallottak, hogy ripítozó hangján parancsokat oszt. Majd a konyhaajtó kitárult és egy nagy leveses tállal egyensúlyozva tért vissza.
Vacsora közben Harry és Sirius vagy a kicsi fecsegését hallgatta, vagy ha ő hallgatott, akkor semleges témákról beszélgettek. A végére John már majdnem beleájult a Sirius hozta tortaszeletjébe, úgyhogy Harry felkapta és a szobájába vitte.

- Már megint nem aludtál délután? - kérdezte Harry a kicsit kómás Johnt miközben átöltöztette pizsamába.
- Igen, apa. Megint... - az ásítás elnyelte a mondat további felét. - Megint bájitalokkal kísérleteztem. Ne haragudj! A manók nem tudták, úgyhogy őket ne büntesd meg.
- Rád haragszom, nem a manókra! Na, sipirc az ágyba! - Ezzel befektette az ágyba a fiát és nyomott egy puszit a homlokára. - Szép álmokat. - John már ezt nem hallotta, mert már az álmok birodalmában járt.

Harry és Sirius lement a nappaliba, hogy pár pohár wisky mellett megvitasson néhány dolgot.
- Talán, ha egy kedves asszonyka várna itthon - kezdte Sirius abból a fotelből, ahol Draco Malfoy néhány órája közölte Harryvel a csodálatos hírt - akkor talán gyakrabban érnél haza időben.
- Tudod jól, hogy jobban preferálom a férfiak társaságát. Egyébként nem az én szerelmi életem van már lassan három éve holtponton.

- Harry kortyolt egyet a whiskyjéből és reménykedett, hogy keresztapja jó hírekkel szolgál kapcsolata állapotáról.
- Mostanában általában Pitonnál van, mert szerinte hamarosan áttörés várható a főzetnél. De szerintem, csak engem akar féltékennyé tenni. Hisz Piton azt mondta, hogy amíg valaki le nem fordítja Mardekár Malazár jegyzeteit addig sötétben tapogatózik.
- Jó tudom, de te mondtad, ha lehet haladjak lassan.
- Ha jól tudom, amikor nincs nálad senki a fél éjszaka ezt fordítod vagy nem is alszol miatta. Túlhajtod magad. Ez nem egészséges,

Harry! - sóhajtott egyet Sirius. - Találtál benne valamit?
- Jelenleg fordítom azt a részt, ami Perselusnak és Remusnak kell, de nagyon bonyolult.
- Köszönöm Harry! Egyébként milyen napod is volt, hogy nem értél időben haza?
- Csak a szokásos. Néhány őrült a Zsebpiszok közből, pár fenyegetett levél a miniszternek és Draco Malfoy a nappalimban.

- Az mióta szokásos, hogy Malfoy a nappalidban van? - lepődött meg kissé Sirius.
- Úgy néz ki, hogy a mai naptól. Kérlek, szokj hozzá!
- Miért?
- Mert összeházasodunk.
- Mi!?
- Igen, el fogom venni Draco Malfoy. Nem, nem állok Imperius-átok hatása alatt. Nem, nem őrültem meg.
- Akkor miért?
- Egy réges-régi vérmágiával ellátott ötgenerációs átok, azaz házassági szerződés miatt.
- Értem. Kemény menet lesz.

- Mi lesz kemény menet?
- Megszelídíteni a házisárkányodat - nevetett fel Sirius, s Harry is csatlakozott hozzá.
- Csak nehogy véletlenül megöljem. Egyébként nem neked kellett volna erről beszélned?
- Tudod, James sose mondta, hogy a Potter családnak lenne ilyenje.
- Jó, hogy az eljegyzésem előtt megtudtam.

- Harry?
- Igen?
- El fogod neki mondani?
- Majd. Talán. De addig biztos nem, amíg nem rendeződik a kapcsolatunk.
- Értem. Tudod nem jó a gyereknek, ha veszekedés közepette nő fel.
- Tudom.  Boldog gyerekkort akarok Johnnak adni.

- Egyébként nagyon nyugodtan fogadod a hírt.
- Semmi sem változik attól, hogy dühöngök.
- Ugyan Harry nem tudsz átvágni. Látom rajtad mennyire feszült vagy. Beszélgessünk még, vagy szeretnél inkább lefeküdni?
- Beszéljünk az aranyvérűek szabályairól.
- Oké - kortyolt egyet Sirius a whiskyjéből és kényelmesen elhelyezkedett a foteljában. - Hosszú lesz. Kezdjük az eljegyzéssel. Általában ez egy fényűző bált jelent. A kérő feladata annyi, hogy beszerzi a gyűrűket. Az, akit megkérnek tartja a bált, amin az utóbbi időben a média is jelen szokott lenni. A kérő valamely ősi frázis segítségével kijelenti, hogy a kérendő felet el fogja venni. A kérendő a frázis feleletével válaszol. Ennyi az eljegyzés.

- Értem. Milyen gyűrű kell?
- Természetesen kobold gyűrű.
- Milyen frázis?
- Amit választotok, de ha Malfoyt veszed el, akkor ne aggódj emiatt. Biztos választott már.
- Mi dönti el, hogy ki lesz a kérő és a kérendő?
- Hát a ti esetetek bonyolult. Ha megvárnátok amíg a varázslat aktiválódik akkor valószínűleg te lennél a kérő, de így?
- Így is én leszek. Nem fogok behódolni Malfoynak.
- Rátapintottál a lényegre, Harry. A kérő lesz a kapcsolatban a domináns fél, de ő lesz a családfenntartó is. Bírni fogod a

költekezéseit?
- Ne aggódj! A számlám ki fog bírni egy Draco Malfoyt.
- De előtte le is kell győznöd őt.
- Nem engem sürget a határidő.
- Ez már egy jó tárgyalási alap.

Ekkor az étkezőben álló óra elütötte a tizenegyet.
- Azt hiszem itt az ideje, hogy nyugodni térjünk - mondta Harry miközben felállt.
- Igen, igazad lehet - felelte Sirius miközben hatalmasat ásított. - A szobám?
- Természetesen előkészítve - válaszolta Harry már a lépcső közepéről.
Így Sirius is elindult keresztfia után az emeletre. De míg Harry jobbra fordult a lépcső tetején addig Sirius balra.
- ,,Szegény kölyök!,'' - gondolta Sirius miközben lefekvéshez készülődött. -,,Még békeidőben sem élhet szabadon, Szent Merlin, mi lesz ebből a házasságból?''